Maros vize...

Maros vize folyik csendesen,
maradj itthon, ülj a seggeden,
nem maradok, jönnek értem paripán,
vagy talán csak viszket a pinám.

Áll-e még a régi iskolád,
vár-e még egy szőke lány reád,
édes-e a régi csókok íze még,
áll-e még a farkad némiképp?

Nem voltam még senkié sosem,
odaadnám lángoló szívem,
meghalnék egy csókjával az ajkamon!
- menjen a picsába asszonyom!

Jól tudom, hogy összetartozunk,
egy a célunk, egy a bánatunk,
kísérőnk a hűség és a szép remény,
de hol fogunk kefélni, kérdem én?

Nem tudom, hogy hol történt velünk,
hol találkozott tekintetünk,
azt se értem, pénztárcám mért nincs velem?
Azt tudom csak, lett egy tripperem.

Nyáridőn az éj ezer titok,
mit beszélnek fenn a csillagok?
Sorsunk csupa meg nem értett rejtelem,
mondja, mi a lófasz van velem?

Hetven éves kort megértem én,
voltam házas, voltam agglegény,
ám egy kérdés nem hagy nyugton engemet:
mire költsem spórolt pénzemet?

Ám az ember optimista lény,
egyben bízik gazdag és szegény:
ád az élet régi dalhoz új cigányt,
öreg borhoz zsenge, új pinát.