Palika 75

Slideshow: http://picasaweb.google.ca/mhollosi/HollSyPL75V#

Hollók

Megszökött egy holló az Állatkertből

A közlemény szerint a népszerű "Állatok akcióban" etológiai bemutatón szereplő betanított madár szokásos napi reptetése során valamitől megijedt, és kirepült a kert légteréből. A gondozók néhány napig várták, hátha visszatér, s ezért csak december 8-án fordultak a lakossághoz segítségért.

A 06/70/505-9981-es telefonszámon lehet jelenteni az állatkert szakembereinek, ha valaki látta a varjúnál nagyobb, fényes kékes-fekete tollazatú, lábain bőrből készült, a solymászokéhoz hasonló béklyót viselő madarat. A holló jellegzetessége, hogy részben toll borítja a felső csőrkávát is.

Az állatkert igazgatósága nyomatékosan kéri azokat, akik megtalálják a madarat, befogását az állat és saját épségük érdekében ne kíséreljék meg.

A holló Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.(MTI)

A holló hangja:
http://www.shades-of-night.com/aviary/sounds/sounds.html

Ruca [Képek]

Foto:Horváth Dávid

Sigmund Freud

"Meglehetősen sok ember között állhat fönn szeretetteljes kapcsolat mindaddig, amíg adva van a kívülállóknak az a csoportja, amellyel szemben levezethetik agresszió-szükségletüket."

Csomor Öcsi receptjei

Sült töltött paprika

Elég hosszan tartott az ősz, még van reményünk zöldségre szert tenni a piacon. Az utolsó pillanat! Vegyünk minél húsosabb tv (tölteni való) paprikákat. Alapos mosás után kivágjuk a csumájukat, a kalapját megtartjuk. Én imádom a bogyiszlói paprikát, mert sokkal fűszeresebb ízű, és még csípős is. Ha a magházat kivágom és az ereket kikaparom, nem lesz olyan vadul csípős (bár még másnap is lángolhat a bőrünk). Ezt a kapszaicin okozza, amely jótékony hatással van a szervezetünkre, kívülről-belülről - már annak, aki bírja. Az erek faláról segít leoldani a koleszterint, fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatása van, jó a torok-, gyomorhurut ellen is. Az aztékok a halálos kimenetelű „sport” versenyeiken a zúzódásos sérüléseikre chilis pakolásokat használtak. A chilit megtaláljuk mai izületi betegségek, reuma elleni krémekben is. Tessék meghallgatni Ilcsi nénit, a kiváló kozmetikust! Na ennyit a paprikáról. Bár még nem is beszéltünk a paprikapálinka jótékony hatásáról.

Na tehát ott tartottam, hogy meg kellene tölteni őket. A paprikák űrtartalma a meghatározó. A töltelékhez vöröshagymát, fokhagymát (ízlés szerint) fonnyasztok olívaolajban, belekeverem a darált húst, ami lehet sertés, marha, pulyka, bárány, ízlés szerint. Addig párolom, kevergetem, míg kifehéredik. Közben belekeverem a fűszereket: oregánót, borsot (hányat is ismerünk? Fehér, fekete, zöld, rózsa, szecsuáni, szegfűbors, cayanne - bár ez inkább paprika!), s borskeverékeket is lehet hozzáadni.

A hús mennyiségétől és az ízlésünktől függően belekeverek 2- 3 maréknyi megmosott rizst. Hozzáadok apróra vágott paradicsomot, vagy paradicsompasztát, kevés vizet és gyenge lángon párolom, keverem (takarékon fél óra). Most belekeverek petrezselymet. A húsos masszát betöltöm a paprikákba. Egy mély tepsit kiolajazok, és belerakom a töltött paprikákat. Felülről is meglocsolom olajjal, és egy kevés vizet öntök alá. Alufóliával lefedem, sütőben kb. 200 Co-on félóráig párolom, majd a fóliát levéve lesütöm. Nem árt egyszer óvatosan megforgatni a paprikákat, amíg a színük szép barnás-piros nem lesz. A sült paprikának fantasztikus íze, illata van!

Tálaláskor fűszeres paradicsomszószt , tejfölt vagy joghurtos uborkaszószt tálalunk hozzá. Utóbbihoz a hozzávalók: 1 kígyóuborka, 2-3-4 gerezd fokhagyma (méret és ízlés szerint), 4-5 dl joghurt, 1-2 teáskanál citromlé, só, 1-2 kanál olívaolaj. És lehet belekeverni kaprot is. A meghámozott uborkát apró kockákra vágjuk, vagy lereszeljük, sózzuk. Összekeverjük a joghurttal, az apróra vágott fokhagymával, citromlével, olívaolajjal, kaporral, és lehűtjük.
Így sok zöldség is elkészíthető. Pl. töltött padlizsán, cukkini, paradicsom, tök. Egyik legszebb kulináris élményemet kb. harminc évvel ezelőtt, Görögországban, egy pékségben éltem át, amikor egy tepsit kivettek a kemencéből: egymás mellett volt a sült-töltött padlizsán, paprika, paradicsom, lila, zöld, piros színek kavalkádja!

Felmentés a vegáknak: én ettem sült-töltött zöldségeket hús nélkül, csak rizzsel, hagymával, fokhagymával, paradicsommal, és zöld fűszerekkel ízesítve! Nagyszerűek!

Megjegyzés. Gyermekkoromban az Alkotás utcában lakó nagymamám, ha meggyúrta a fateknőben kelt tésztát kalácsnak, vagy ha készített ,,Ferdinándtekercset”, pogácsát (töpörtyűs, túrós…), akkor átküldte velem vagy a bátyámmal a nem messze található pékségbe kisütés végett, ami a legtermészetesebb dolog volt a világon. Igaz, akkor Buda még majdnem egy barátságos, bensőséges falu volt. A fentiekhez is jó étvágyat, sok sikert!

Csomor Öcsi

(A receptet http://www.toronyhirek.hu/ újpalotai web újságból vettük át.)

Nemzetközi hétvége

November elején meghívást kaptunk Marcsikától egy laza bulira a Baross utcába. Elmentünk, hát az egy kész csoda volt. Olyan népekkel jöttünk össze, akikkel azelőtt szinte naponta, de vagy húsz éve hírüket se hallottuk és hallhatólag ők se egymásét (talán valami halovány hír jött azért). Nos elég a meséből, a felsorolás többet mond: Sziklai Vera és JáJó (New York), János Bendzsi, János Ádám (Budapest(!), Szegő Kati (München), Gáti Éva (Frankfurt) platinaszőkén, Hollósi Misi (Toronto), na és persze a honi csapat: Rucáék, Daniék, Dórika, Iriniék, Erikáék.




Enyhén, épphogy, berúgtunk, mert voltak földi javak, persze rengeteg szöveg és vihánc is, az ifjúság meg (egy komplett junior csapat), megúnván a véneket, elhúzta a csíkot kocsmázni, meg csocsózni. Ez is szuper volt. Marcsika, a gondos házinő, tömte belénk a jó falatokat, husikat, krémeseket. Jájó esetében majdnem sikeresen, de szívós ember, túlélte. Erősen hiányzott Magda nagy(déd)mama, de valakinek pesztrálnia kellett a negyedik generációt (Ábel Petrovics). Megjelent foto Csomor egy digitális Nikonnal, villantott gyakran, remélem mielőbb átküldi a Hollóhíreknek, mi meg terjesztjük tovább. Addig is szíves türelmüket kérjük.

Ps. Szeretném, ha minél több kommentár jelenne meg az eseményről, mert a tudósító törköly által mérsékelten befolyásolt állapotában sok mindenből kimaradhatott.

Kodály együttes, Toronto

http://www.kodaly.ca/main_h.htm

Ez az a torontoi néptánc-együttes, ahol Hollósi Petra is táncol, és amelyről már közöltünk híreket. Remélem, hamarosan új képekkel jelentkezhetünk, és a honlap is rendszeresen hírt ad az együttesről.

A szívünk. [Írások]

Tegnap hajnalban baj történt. Astor félig ébren, félig álomban rángatózni kezdett. Megnézem, mi van? - a lábamnál alszik már jó ideje - hát a pulzus megszaladt. Úgy 100-120-szal verhetett a szíve. Felkapom, kiviszem, extra gyógyszer, ki a kertbe, sok friss levegőre, nincs eredmény. Továbbra is tachicardia, extrasistolékkal, kimaradásokkal. Billentyűzavar. Biztosan a felmelegedéstől, hisz este még jót sétált, rendesen bevacsorázott. Muszáj orvoshoz menni. Erikával tapintatosan közölni: gyorsan-gyorsan! Be az autóba, hajtás az ügyeletre, hisz vasárnap van. A szíve változatlanul nagyon gyors, hál'istennek a tüdeje működik, a vizenyőnek nincs jele. Bejelentkezés, előszobázás. A szívünk, mint egy rossz dízel. Persze, valaki betolakszik elénk, Pesten vagyunk. Erika kiborul. Lassacskán csak bejutunk. Fiatal doktor, alapos hallgatózás. Hány éves? Tizenhét. Hát, a szíve is annyi. Most kap egy injekciót, reméljük egy kicsit jobban lesz, de minden megtörténhet. Könnyek, szipogás. A kijáratnál dícsérő megjegyzések, milyen szép az arca, gratulálunk. A kapuban egy fehér labrador lány. Astor udvarol, kinn van a pirosa. Estére jobban van, lassul a pulzus, eszik valamit (krémest), kicsit járkál, nyugodtan alszik. Lehet, hogy csoda történt? Haladékot kaptunk.

Mesterházi Mónika: Fallabda

Mitől tör bennem felszínre a jóság?

Adósság?

Hogy van miből, s tudok segíteni?

Penny.

Keveset? És miért nem sikerül?

Kihűl.

Érzelem volna? És honnan ered?

Szeressenek.

Ez elég hülyeség volna, több okból -

Öngól.

hát nem hiszem. De mért segít az ember?

Gazember.

Kifejtenéd? Olcsók a rímeid.

Émelyít?

Csak kitérsz. A jótettekkel mi baj van?

A hajlam.

Persze, csak a kifogást keresed!

Üresek.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Mesterházi Mónika (1967) Déry Tibor-díjas, legutóbbi kötete Nem hittem volna címmel 1999-ben jelent meg a Belvárosinál.

Parton [Írások]

Parton

Erikának

Vakít a nap, kemények most az árnyak,

szélfútta dűnék vándorló hazája,

homokhegyek és homok-horpadások

talányos-titkos geometriája.

Vizeskék ég, sötétebb csík a tenger,

habok, hullámok szüntelen sora,

nincs-vége víz, kicsinyke itt az ember,

magányosabb még nem voltam soha.

A víz felett a halrabló sirályok

sikoltó-sértő hangja száll,

a domb ölén apró lilás virágok,

madártoll, dűnék, hangaszál.

Lázár Júlia

Lázár Júlia, szépszavú, szőke poéta, kívánunk

boldog szülnapot és szép hétköznapokat!

Cigány keresztelő [Képek]

Foto: Horváth Dávid

A kép Alsószentmártonban, egy csak cigányok-lakta faluban készült, ahol egyszerre nyolc kisgyereket keresztelt a pap.

Kormos István: Fehér virág

Radnóti Miklósnak



Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát
holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát
szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll
e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál

Fehér virág kezedben szétporló liliomszál
szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál
szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszál
eltüntél aki köztünk angyali zene voltál

Kétvölgy (folytatás)

Június óta nem jártunk Kétvölgyön, ám a szívünk igen gyakran, sőt - úgy látszik a szívbaj ragályos - mások is elkapták. Különösen az, amit a csendről megtudtak, jelent erős vonzalmat.

Valószínüleg, mi városlakók súlyosan zajkárosultak vagyunk, ezért szeretjük a csendet: se rádió, se TV nem kell egy időre! Persze a kedves érdeklődők még nem tudják, hogy a kakukkszó milyen messze elhallatszik, és hogy a rigók milyen korán ébrednek. A ház persze sokmindentől megóv: vihartól, széltől, zajtól, de a városi bolondok viharban is kiülnek a tornácra, és képesek abban gyönyörködni, ha körben villámlik és dörög. Viszont, ha elmegy a zivatar és kitisztul az ég, akkora csillagok ragyognak, mint talán sehol.

Drága Astor

Drága Astor!
A napokban levél formájában hírt kaptunk Felőled. Az első sornál nagyon megijedtünk. Bevallom Neked, olyat tettem, mint soha könyv, vagy levél elolvasásakor, lapoztam egyet. Jól tettem, mert megnyugtattak az utolsó mondatok. Csak ezután tudtam hüppögve felolvasni az írást, - szemben velem a fotelben Tomi könnyezett, - de mit szépítem, bőgött. Tudod, Astor, nagyon közel állsz a szívünkhöz, Te és az isten teremtette fajod. Jók vagytok, okosak, szépek, nemesek, őszinték. Minden vagytok, amik mi emberek nem, vagy csak módjával vagyunk.
Bizony, Astor, elszaladtak mellettünk az évek. Jól olvasod, mellettünk és nem bennünk. Kutyák és emberek láthatólag megöregednek. De, ami nem látható, sokunk lelke fiatal marad, ha mosoly van benne és emlékezés a jóra. Te biztosan a nagy vágtákra emlékezel a réten át. Magam sok év emlékei közt matatok.
Jó egészséget, finom vacsikat,kívánok Neked, Astor, te valóban Károlyi Mihályhoz hasonlító, csodálatos whippet.
Albérlőidet üdvözlöm, Téged sok szeretettel puszil, homlokod tetején.
Zsuzsa

Kétvölgy

Firenzéből megtérve, kicsit fáradtan megpihentünk egy jó hétre a vasmegyei Kétvölgyön. Ez a község a Vend-vidék része, amely az Őrséggel szomszédos s az Őrségi Nemzeti Park egyik tájegysége.

Aki magányra, nyugalomra vágyik, látogasson ide, mert ez van. A község lakossága 158 fő, de ennél kevesebbnek tűnik, mert ritkán lakott, szétszórt falu, az egyes házak a dombok gerincén, egymástól jókora távolságra épültek. Lakói 90%-ban vendek, a szlovénekkel rokon délszlávok. Magyarul tudnak, de egymás között vendül beszélnek. A terület nagy részét erdő borítja, sok a rét, kaszáló, kevés a művelhető föld. Valami okból kevés a háziállat, az öregek mesélik, valaha sok tehenet tartottak. Ma alig. A munkalehetőség kevés, iskola, rendelő a szomszédos vend faluban, Apátistvánfalván van. Sokan átjárnak Ausztriába dolgozni, Szentgotthárdon van még némi munkaalkalom. Van a faluban egy kocsma/vegyesbolt, meg három fogadó, szívesen látják a túristákat. Az egyik lovastanya, másikban mézespálinkát adnak, a harmadikban csak szállást, de a koszt elérhető, jóízű és megfizethető. Mi Erika barátnőjénél, Zsuzsikánál laktunk, aki U. Nagy Gábor építésszel rakatott, régivágású, kemencés, de kényelmes és tágas, a tájba illő házat, melyről majd még tudósítunk.

A faluról többet lehet megtudni a www.ketvolgy.hu honlapon

Tass Marianne: Astor

(egy nemes agárnak)


Ő a KUTYA-ság vázlata,

Giacometti lépked

benne előre,

nemes idomai

átsuhannak a mindenségen,

őrzi bőre a hő

ragaszkodások

örök lenyomatát,

a KUTYA-ság léte

a szeretet

kimondhatatlan hozadéka.

Esti kérdés

Babits Mihály verse (részlet)

...csupa szépség közt és gyönyörben járván

mégiscsak arra fogsz gondolni gyáván:

ez a sok szépség mind mire való?

mégis arra fogsz gondolni árván:

minek a selymes víz, a tarka márvány?

minek az est, e szárnyas takaró?


...miért az emlékek, miért a multak?

miért a lámpák és miért a holdak?

miért a végét nem lelő idő?

vagy vedd példának a piciny füszálat:

miért nő a fü, hogyha majd leszárad?

miért szárad le, ha újra nő?

Tass Marianne: Varju szimfónia

Benéz a varju

ott ül az ágon

tűnődve kérdi

kár volt-e minden

Kopog a varju

kopogok én is

a gépem kérdi

kár volt-e minden

Elrejtett magvak

ülnek a hóban

kinőnek egyszer

nem tudja senki

Nem nőttem én fel

károg a varju

ki tudja azt már

kár volt-e értem

www.dokk.hu

Astor [Írások]

Astor felett eljárt az idő. Ez kétségtelen. Naptárilag elmúlt tizenhat éves, ez kutyáéknál nagy kornak számít. Ritkaságnak. Léteznek különböző szorzószámok arra, hogyan kell egy kutya életkorát emberkorra átszámítani, de én nem hiszek bennük.

Már nem. Astor maga a cáfolat. Hogyan is állunk manapság? Hát, vannak gondok. Itt van például a járás. Az igazat megvallva, csoszogunk, bicegünk, sántikálunk. Ez egy agár esetében – mert Astor agár, legalábbis whippet, amelyet némelyek elég tudatlanul törpeagárnak neveznek – cikis. Ő, a nagy futó, aki valamikor ötvennel ment, akár volt versenytárs, akár nem, ő, akinek a kanyarban be kellett dőlnie, különben elszállt volna, akit az isten is futásra teremtett, biceg. No nem slamposan, mint például én, elfeledkezve magamról, összevissza rakosgatva a lábamat, no nem, ott még nem tartunk, bicegünk, biccentünk, de elegánsan, gondosan megformálva minden lépést, jobb, bal, első, hátsó. Végül is, nem akárkik vagyunk, a név, a nemesség kötelez. Nem tudom, nem vagyok-e igazságtalan valakihez, de szerintem Károlyi Mihályra hasonlít. Nem a nagybirtokosra, nem az államférfira, sem pedig a diplomatára, Károlyira, ahogy Varga Imre látta, ahogy ott áll a Kossuth téren, szikáran, görnyedten, nagyon öregen, mégis elegánsan. Hirtelenjében nem tudom, támaszkodik-e valamire, vagy támasz nélkül áll az időben, de szerintem, járna neki egy bot. Amolyan elegáns pálca, mondjuk ébenfából, ami könnyű, de erős, ezüst fogantyúval, amely lehetne kutyafej, talán agár képmása (az fix, hogy volt agara). Szóval, ha öregember lenne Astor, ilyesféle bottal járna. De hát nem az, csak egy kiskutya, bár így is mély és osztatlan tisztelet övezi. Nincs nap, hogy séta közben, vagy csak úgy, meg ne kérdeznének bennünket a hogylétéről. Astor érti a kérdést, válaszol is a maga módján, hatalmas szemekkel, komoly tekintettel, esetleg farokcsóvantással, mikor hogy. Ámbár sok válaszolni való nincs. Egyik nap jobb, másik rosszabb. Ha nagy a meleg – zörög a szívünk. Ha nők vannak a közelben, kicsit jobban vagyunk. A környéken – pedig erős a verseny – Astor udvarol a legszebben. Már távolról is tudjuk, mi a helyzet. Összekapjuk magunkat, nem sántítunk, sőt egy kissé hetykén, kihívóan lépkedünk. A fül merő figyelem, a szemek egy fókuszra, az illetőre összpontosítanak. Orrukat összedugják a hölggyel, kis túlzással üdvözlő puszinak tarthatjuk ezt. Na és a farok! Itt egy kissé meg kellene állapodnunk. Astor farka mértéktartó szóval is gyönyörű. A formája klasszikusan agaras, arányos hosszúságú, enyhén felfelé ívelő, a vége felé fokozatosan elvékonyodó. És ez csak a forma. A szín őszbehajló aranymetáll, amilyen a testén is, ám váratlanul egy fehér ecsetben végződik. Ez az, aminek a környékbeli hölgyek egyszerűen nem tudnak ellenállni, sírnak, szűkölnek a gyönyörtől, Astor pedig, mint egy világfihoz illik, elegánsan vonul és a fentemlített ecsettel gyönyörű ábrákat rajzol a levegőbe: kört, kúpot, szinuszgörbét. A hatás leírhatatlan. Végül is ők maradnak, mi továbbsétálunk, elmélkedve, mi minden eshetett volna meg. Ha ledőlünk - séta után ez hamarosan bekövetkezik - álmodozunk, álmodunk. Álmunkban nagyokat futunk, szédítő iramban, senki sem ér a nyomunkba, a leggyorsabbak is messze elmaradnak, lábunk a vágtában alig érinti a földet, szinte repülünk! És a nők, ó azok a nők! A Dorkák, Elzák, Arankák! Mind-mind szeretnek, viszontszeretnek. Álmunkban apró hangok hagyják el a torkunkat, kicsit sírás, kicsit vágyakozás. Astor él, szeret és akar élni. Példakép. Tanulom az öregséget.

Horváth Dávid: Cigány vallási képek

További fotók: http://www.sajto-foto.hu/fotoriporter.php?lang=hu&id=42

Reggel [Írások]

Reggel

- felébredt már? - lehetne összebújni,

- a félhomályban valamit fülbe súgni?

- hát persze, hogyne, csak fogjon át erősen,

-én itt vagyok már, ne féljen semmitől sem,

- kutyám is itt van, lábamnál gömbölyödve,

- a másik kettő az ördög tudja merre,

- kicsit korán van, talán még alszom, érti?

- de én szeretnék az ablakon kinézni,

- ne kelljen mindig meredni szürke falra,

- lehetne lassan együtt fordulni balra,

- öleljen át jól, így tartson most szorosan,

- ne mozgolódjék, maradjon mozdulatlan,

- így jó lesz? - jó hát, de én még alszom, érti?

csak néhány percet! - álomszuszék egy férfi!

- Fehér is megjött, jó mélyen benn az ágyban,

kinyújtani se engedi már a lábam,

- jaj hagyja el, imádnak ágyban lenni

- mit mondjak, én is, nem érdekelne semmi.

- mindig nyüzsögnek, izgága kis hülyék,

- én morzsolom csak a Kajla balfülét.

- hát ő is itt van? - másutt hol is lehetne,

mindenki vágyik puhára, testmelegre,

- maga is így van? nincs itt nagyon meleg?

- sőt éppen így jó, árnyékban negyvenegy.

- jaj istenem, mióta kérve-kérem,

hogyan lehet egy felnőtt ilyen idétlen?

- csak félórácskát lehetne még aludni,

de jól is esne pihenni, ellazulni,

- pihenjen jól van, aludjon még egy verset,

amúgy is gyorsan repülnek most a percek,

- tartson szorosan, erővel, szenvedéllyel,

- így el se választ bennünket semmi széjjel,

- gyengéden és szelíden, hogy cseppecskét se fájjon,

olyan törékeny reggel felé az álom.

Firenze

Hála a jó szerencsének, eljutottunk. Én már másodszor, előzőleg harminc évvel ezelőtt, Misivel. Most egy hetet töltöttünk ott Erikával, nagyra nyitott szemekkel, befogadtunk annyit, amennyit csak lehetett.

Medici Venus

Jártuk a várost, persze gyalog, azokat a dolgokat néztük meg, amit a többi magyar: templomokat, képtárakat, a tájat, a szelíd Toscanát, ami nem mindig volt ilyen békés. Tudatlanságunkban sok mindent elmulasztottunk, de megláthattunk olyasmit, ami nem volt a Baedeckerben. Campingben laktunk, a várostól úgy hét kilométernyire, Fiesoléban, ami amúgy alighanem idősebb, mint Firenze, hiszen etruszkok lakták valamikor.

A campinget ajánlani tudjuk mindenkinek, akár sátorral, akár bungalowban. Menetrend szerint busz jár Firenze központjába. Van úszómedence, közért, étterem, konyha, hűtő, stb. Firenze elképzelhetetlenül gazdag látnivalókban, amellett jókedélyű hely, a helyiek nem túl hangosak, a külföldiek (mi voltunk többségben) nem túl arrogánsak. A reneszánszba mindenki be van bódulva, ezért jönnek ide. Az Uffizi képtárban találkoztunk két idősebb hölggyel, akik magnóról hallgatták a tájékoztatást. Vakok voltak. Volt, aki mankóval, vagy tolókocsin rótta a várost. Az olaszok inkább a bringát, vagy a robogót preferálták. Nagyon jól néztek ki a bambinák a motorok nyergében.

(folyt.köv.)

Poe: A holló

Nyugat · / · 1923. 5. szám
Edgar Allan Poe: A holló (Tóth Árpád ford.)

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár
S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés
Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár,
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." S ajtót tártam, nyílt a zár,
Éj volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár,
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!", - halk, sóvár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sóvár,
Ez hangzott s más semmi már.

S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár,
Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár,
Szél lesz az, más semmi már!"

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, -
Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár,-
Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár,
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?"
S szólt a Holló: "Sohamár!"

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár,
Kinek neve: "Sohamár."

S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már,
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sóhajtva. "Majd csak elmegy, messziszáll,
Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll."
S szólt a Holló: "Soha már!"

Megriadtam: csend ziláló replikája mily találó,
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár,
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak rémének gyászdalát, csak terjes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: "Soha - soha már!"

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár,
És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltűnődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
Mért károgja: "Soha már!"

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már,
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
Ő nem nyomja, - soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár,
"Bús szív!", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár!
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár:
Van...van balzsam Gileádban?...mondd meg!...lelkem esdve vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"<

"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám,
Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
Szólt a Holló. "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már.

Endrefalva [Képek] 05.06.2004

Öregember (foto Horváth Dávid)

Galléria: http://www.sajto-foto.hu/fotoriporter.php?lang=hu&id=42

Köszöntő

Üdv a kedves olvasónak!

Többen szeretnénk valamit csinálni ebből a Web lehetőségből, ha már van. Ugy-e nem sok esély van arra, hogy leveleket, vagy levlapokat postán küldjünk egymásnak. Arra se, hogy új fotóinkat, írásainkat, vagy egyéb alkotásainkat azonnyomban megosszuk barátainkkal, ahogy azok elkészültek. Továbbá, hogy létfontosságú értesüléseinket azonmód továbbadjuk s így a pletyók elévülését elkerülhessük.

Szóval ezer és egy érv szól amellett, hogy használjuk a webet, a blogot, a chat-et és társaikat, de ne öncélúan, hanem arra, hogy barátságunk, amely annyi sok év óta melenget bennünket, gazdagodjon új lehetőségekkel.

Ennyi mára elég is, hisz még nincs is kész a lap, de valahogy el kell már indulni. Számítok rátok, hogy írtok, fényképeztek, rajzoltok és énekeltek a Holló Híreknek!

Pá

Palika

Hollóhang

A holló hangja

http://www.shades-of-night.com/aviary/sounds/sounds.html

(lásd még a linkek között)