Június óta nem jártunk Kétvölgyön, ám a szívünk igen gyakran, sőt - úgy látszik a szívbaj ragályos - mások is elkapták. Különösen az, amit a csendről megtudtak, jelent erős vonzalmat.
Valószínüleg, mi városlakók súlyosan zajkárosultak vagyunk, ezért szeretjük a csendet: se rádió, se TV nem kell egy időre! Persze a kedves érdeklődők még nem tudják, hogy a kakukkszó milyen messze elhallatszik, és hogy a rigók milyen korán ébrednek. A ház persze sokmindentől megóv: vihartól, széltől, zajtól, de a városi bolondok viharban is kiülnek a tornácra, és képesek abban gyönyörködni, ha körben villámlik és dörög. Viszont, ha elmegy a zivatar és kitisztul az ég, akkora csillagok ragyognak, mint talán sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése