Drága Astor!
A napokban levél formájában hírt kaptunk Felőled. Az első sornál nagyon megijedtünk. Bevallom Neked, olyat tettem, mint soha könyv, vagy levél elolvasásakor, lapoztam egyet. Jól tettem, mert megnyugtattak az utolsó mondatok. Csak ezután tudtam hüppögve felolvasni az írást, - szemben velem a fotelben Tomi könnyezett, - de mit szépítem, bőgött. Tudod, Astor, nagyon közel állsz a szívünkhöz, Te és az isten teremtette fajod. Jók vagytok, okosak, szépek, nemesek, őszinték. Minden vagytok, amik mi emberek nem, vagy csak módjával vagyunk.
Bizony, Astor, elszaladtak mellettünk az évek. Jól olvasod, mellettünk és nem bennünk. Kutyák és emberek láthatólag megöregednek. De, ami nem látható, sokunk lelke fiatal marad, ha mosoly van benne és emlékezés a jóra. Te biztosan a nagy vágtákra emlékezel a réten át. Magam sok év emlékei közt matatok.
Jó egészséget, finom vacsikat,kívánok Neked, Astor, te valóban Károlyi Mihályhoz hasonlító, csodálatos whippet.
Albérlőidet üdvözlöm, Téged sok szeretettel puszil, homlokod tetején.
Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése