Belkettő

Belkettő

II.számú belgyógyászati osztály. Osztályvezető főorvos dr. Komora Zoltán. Ez van a táblán. De nekünk csak belkettő.

Ülök a főorvosi rendelő előtt, úgy tizedmagammal. Itt senki sem siet. Azaz, hogy egy  tévés, mindenki felismeri az egyes csatornán minden nap ott van.

 -   Már félórája itt ülök és nem történik semmi. Maga    előbb jött, mint én? Ráérnek? Nekem jelenésem van, nem tölthetem itt az időt.

 -   Majd  sorra kerül, nincs hová sietni.

Be is jut, nem előbb, utóbb, távozik, ez már nem olyan sietős. Én is sorra kerülök, fogad a főorvos. Zömök, barna ember. Kezet nyújt, az ujjak barnás feketék. Láncdohányzás. A kezek gyulladásosak - pszoriázis.

   - Az a helyzet Hollán úr, hogy önt műtét után utalták be hozzánk. Itt chemoterápiás kezelést fog kapni.

Ideges vagyok, szavába vágok:

    -       Nekem azt mondta egy belgyógyász ismerősöm, hogy mindent inkább, csak kemót nem. Az toxikus. Ő inkább homeopatiás kezelést ajánlana.

     -    Nézze, nem vitatom az ismerőse jóindulatát. Ez egy chemoterápiás osztály, nagy tapasztalattal rendelkező kollégák és nővérek gyógyítanak. Igaz, hogy ennek a kezelésnek vannak mellékhatásai. Láthatja. De vannak sikerek is, sokan felgyógyulnak.

Ön még nem öreg ember. Ha meg akar gyógyulni, feküdjön be. Ha nem, az egy más helyzet. Mi nem kényszeríthetjük a gyógyulásra. Magának kell döntenie.

-                  -                              Gondolkodhatok még?

-                        -                      Igen, de nem sokáig, mert fogy az idő. Kedden jelentkezzék Ildikó nővérnél, ő megmondja a továbbiakat.

Kedd, Ildikó nővér. Magas csontos nő, vastag keretes szemüveg. Nem szép, de a mosolya varázsos.

     -Szóval döntött. Helyesen. Kettes kórterem, hármas    ágy. Pizsamát, evőeszközt hozott? Jól van. Lesz egy pár vizsgálat aztán megkapja az első infuziókat. Mutassa a karját! Szo-szo. Majd meglátjuk!

A kettes rendben van. Tiszta, négyágyas. Két ágy foglalt, a hármasra lefekszem. Hamarosan a négyes is lakót kap. Idős, testes ember, sugárzik belőle a derű.

     -   Helló fiúk, szóval maguk a kettesek? Remek. Én vagyok a Dékán. Műegyetem, ábrázoló geometria. Ha valakit önök közül megbuktattam volna, semmi gáz. Nincs harag, van úvé. Én már régóta látogatom ezt az étkezdét, mit mondjak, tűrhető. A lányok aranyosak, a koszt? Tudják, itt mindent meg kell enni, nincs mese. Ha lefogysz - meghalsz.
   Á, itt van Ildi nővér is. Hát maga még él?

  -   Dékánom,  ismét velünk? Lesz finom szuri, naponta kétszer.

  -   Tudja, hogy betartottam a tanácsát? Ha rámjön, letolom, elvégzem, akárhol is vagyok. Jó, a nagyelőadóban még nem próbáltam. Pedig micsoda siker lenne!

Velem is elkezdik a szurkálódást, az ágy mellett állvány, azon a palack, abból jön a cső, vénában a tű.

    Csöp-csöp

    Csöp-csöp

-   Ha lefogy a palack , kiabáljon, különben meghal!

Figyeljük egymás infuzióját, nehogy már baj legyen.

A második szúrásnál bejön a hibapont, szúrás utáni hányás. Még időben elértük a tálat.

-   Mi volt ez? – kérdem a nővért - én nem ettem semmi nehezet.

-   Á, ez más ügy, maga még új fiú, itt mindenki rókázik, legalábbis a többség. Ez a normális. Idekészítem a tálat, de maga is vigyázzon, nem szeretünk lepedőt cserélni, meg felmosni.

A továbbiakban egyszerűsödnek a dolgok. A nővér felmutatja a tűt, én rókázom.

-   Tudja, feltételes reflex. Ha majd nem kap mérget, hányni sem fog.

Látogatás, bejön Borika, a feleség, hoz mindent, de ahogy mesélem az epizódomat, kicsit sápadtabb lesz. Ettől kezdve tartalmasabb a kaja, hús, tejszín, vitamin. Mindennap jön, hoz inni valókat , könyveket, újságokat. Elosztjuk a szobában.

A Dékán rosszabbul van. Nyög, fájdalmai vannak. Más szobába  helyezik.

-   Hogy van, Tanár úr?

-   Hű, ez egy rossz kérdés volt. Ha akarja, beírom a hármast, vagy jöjjön még egyszer.

Az ágy nem sokáig marad üresen, új beteg jön. Magas sovány férfi, sárga, a hasa hegyesen előreáll.

Kérdezzük, mi van, gyerek lesz?

-Tetszik tudni én egy pincészetben dolgozom, fizikai vagyok, itt ingyen van a bor. Elvinni persze nem szabad, akit ilyesmin kapnak, azonnal lapát. De munka után elborozgatunk, beszélgetünk. Két-három liter egy nap. Kezdetben semmi baj, de én már tíz éve itt dolgozom. Máj, hasnyál-mirigy. Pedig mi csak jó bort ittunk, a lőrékre rá se nézek. Hát akkor, tessék mondani, mi volt itt a hiba?

Ő is  megkapja a kezeléseket, szépen, szerényen tűri.

    Csöp-csöp

    Csöp- csöp

    Oooó

Egyik nap hozzák vissza a Tévést. Szegény, nagyon odavan. Két asszony cipeli, a lába csak kalimpál, a szeme mereven maga elé néz.

    Csöp-csöp

    Csöp-csöp.

    Öööő

Nagyvizit. Komora vezeti, nyomában a slepp, a menet végén Ildi nővér. Minden ágynál megállnak, a fiatal orvosok referálnak, Komora az orra alatt dünnyög valamit, a sameszok jegyzetelnek.

   -   Hollán úr, az a helyzet, hogy az a pukli visszament, hála a jó anyagoknak, meg a gondos nővérkéknek, így megválunk magától, jó egészséget kívánunk.

Valaki spontán tapsolni kezd, a slepp követi. A  betegek felülve tapsolnak.

Komora doktor a háttérben. Arcán félmosoly.