Pohárköszöntő
hát eljöttünk, ím itt vagyunk, ahányan bírtuk ésszel, szívvel,
emlékek súlya alól,
pillantásunk elidőz a sokasodó redőkön, szarkalábakon, barázdás
homlokokon,
felfigyelünk a hangszálak zörejére, észleljük a mosolyok mögött
megbúvó szájzugi árkot, derű fölött a halk iróniát.
Ó, régi részegségek, húsvét hétfői vad tivornyák, mogorva
másnaposság!
gyengülő gyomrunk nem tűri már a nehéz, fűszeres étket és szó se
lehet berúgásról, jaj ne!
Ó, a nők, a vakmerőn kacérak, tavaszvirágok, őszi lombok, Szulamit
csillagos szeméből áradó szellem!
Itt vagyunk hát, esélyek ellenére, fáradtan, és csak azért is,
mert konokul szeretünk élni és az élet is kedvel minket
időnként.
Koccintsuk össze tehát borral telt poharunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése