Hadd emelem...

Hadd emelem…

Hadd emelem korsómat, csordultig teli sörrel,

mézszínű árpából főzve, komlón ízesítve,

kortyoljuk egészségére annak a hölgynek,

akiért jöttünk a Kutyába ma este ennyien össze!

Ő, aki gyűjti-kutatja közhangulatát a népnek,

mellyel a jó urak odafönn aligha törődnek,

Nincsen percre se nyugta, csöng a mobil telefon,

excelek, esemesek száguldoznak a térben

ő közben takarít, süt-főz, beosztja a lóvét,

szép agarát futtatja, kísérgeti édes urát,

Hogy jut idő minderre? - maradjon az asszonyok titka.

Éljenek ők soká, derűsen és örökifjan!

                                         

Pohárköszöntő

Pohárköszöntő

hát eljöttünk, ím itt vagyunk, ahányan bírtuk ésszel, szívvel, emlékek súlya alól,

pillantásunk elidőz a sokasodó redőkön, szarkalábakon, barázdás homlokokon,

felfigyelünk a hangszálak zörejére, észleljük a mosolyok mögött megbúvó szájzugi árkot, derű fölött a halk iróniát.

Ó, régi részegségek, húsvét hétfői vad tivornyák, mogorva másnaposság!

gyengülő gyomrunk nem tűri már a nehéz, fűszeres étket és szó se lehet berúgásról, jaj ne!

Ó, a nők, a vakmerőn kacérak, tavaszvirágok, őszi lombok, Szulamit csillagos szeméből áradó szellem!

Itt vagyunk hát, esélyek ellenére, fáradtan, és csak azért is,

mert konokul szeretünk élni és az élet is kedvel minket időnként.

Koccintsuk össze tehát borral telt poharunkat!

best of