Belkettő

Belkettő

II.számú belgyógyászati osztály. Osztályvezető főorvos dr. Komora Zoltán. Ez van a táblán. De nekünk csak belkettő.

Ülök a főorvosi rendelő előtt, úgy tizedmagammal. Itt senki sem siet. Azaz, hogy egy  tévés, mindenki felismeri az egyes csatornán minden nap ott van.

 -   Már félórája itt ülök és nem történik semmi. Maga    előbb jött, mint én? Ráérnek? Nekem jelenésem van, nem tölthetem itt az időt.

 -   Majd  sorra kerül, nincs hová sietni.

Be is jut, nem előbb, utóbb, távozik, ez már nem olyan sietős. Én is sorra kerülök, fogad a főorvos. Zömök, barna ember. Kezet nyújt, az ujjak barnás feketék. Láncdohányzás. A kezek gyulladásosak - pszoriázis.

   - Az a helyzet Hollán úr, hogy önt műtét után utalták be hozzánk. Itt chemoterápiás kezelést fog kapni.

Ideges vagyok, szavába vágok:

    -       Nekem azt mondta egy belgyógyász ismerősöm, hogy mindent inkább, csak kemót nem. Az toxikus. Ő inkább homeopatiás kezelést ajánlana.

     -    Nézze, nem vitatom az ismerőse jóindulatát. Ez egy chemoterápiás osztály, nagy tapasztalattal rendelkező kollégák és nővérek gyógyítanak. Igaz, hogy ennek a kezelésnek vannak mellékhatásai. Láthatja. De vannak sikerek is, sokan felgyógyulnak.

Ön még nem öreg ember. Ha meg akar gyógyulni, feküdjön be. Ha nem, az egy más helyzet. Mi nem kényszeríthetjük a gyógyulásra. Magának kell döntenie.

-                  -                              Gondolkodhatok még?

-                        -                      Igen, de nem sokáig, mert fogy az idő. Kedden jelentkezzék Ildikó nővérnél, ő megmondja a továbbiakat.

Kedd, Ildikó nővér. Magas csontos nő, vastag keretes szemüveg. Nem szép, de a mosolya varázsos.

     -Szóval döntött. Helyesen. Kettes kórterem, hármas    ágy. Pizsamát, evőeszközt hozott? Jól van. Lesz egy pár vizsgálat aztán megkapja az első infuziókat. Mutassa a karját! Szo-szo. Majd meglátjuk!

A kettes rendben van. Tiszta, négyágyas. Két ágy foglalt, a hármasra lefekszem. Hamarosan a négyes is lakót kap. Idős, testes ember, sugárzik belőle a derű.

     -   Helló fiúk, szóval maguk a kettesek? Remek. Én vagyok a Dékán. Műegyetem, ábrázoló geometria. Ha valakit önök közül megbuktattam volna, semmi gáz. Nincs harag, van úvé. Én már régóta látogatom ezt az étkezdét, mit mondjak, tűrhető. A lányok aranyosak, a koszt? Tudják, itt mindent meg kell enni, nincs mese. Ha lefogysz - meghalsz.
   Á, itt van Ildi nővér is. Hát maga még él?

  -   Dékánom,  ismét velünk? Lesz finom szuri, naponta kétszer.

  -   Tudja, hogy betartottam a tanácsát? Ha rámjön, letolom, elvégzem, akárhol is vagyok. Jó, a nagyelőadóban még nem próbáltam. Pedig micsoda siker lenne!

Velem is elkezdik a szurkálódást, az ágy mellett állvány, azon a palack, abból jön a cső, vénában a tű.

    Csöp-csöp

    Csöp-csöp

-   Ha lefogy a palack , kiabáljon, különben meghal!

Figyeljük egymás infuzióját, nehogy már baj legyen.

A második szúrásnál bejön a hibapont, szúrás utáni hányás. Még időben elértük a tálat.

-   Mi volt ez? – kérdem a nővért - én nem ettem semmi nehezet.

-   Á, ez más ügy, maga még új fiú, itt mindenki rókázik, legalábbis a többség. Ez a normális. Idekészítem a tálat, de maga is vigyázzon, nem szeretünk lepedőt cserélni, meg felmosni.

A továbbiakban egyszerűsödnek a dolgok. A nővér felmutatja a tűt, én rókázom.

-   Tudja, feltételes reflex. Ha majd nem kap mérget, hányni sem fog.

Látogatás, bejön Borika, a feleség, hoz mindent, de ahogy mesélem az epizódomat, kicsit sápadtabb lesz. Ettől kezdve tartalmasabb a kaja, hús, tejszín, vitamin. Mindennap jön, hoz inni valókat , könyveket, újságokat. Elosztjuk a szobában.

A Dékán rosszabbul van. Nyög, fájdalmai vannak. Más szobába  helyezik.

-   Hogy van, Tanár úr?

-   Hű, ez egy rossz kérdés volt. Ha akarja, beírom a hármast, vagy jöjjön még egyszer.

Az ágy nem sokáig marad üresen, új beteg jön. Magas sovány férfi, sárga, a hasa hegyesen előreáll.

Kérdezzük, mi van, gyerek lesz?

-Tetszik tudni én egy pincészetben dolgozom, fizikai vagyok, itt ingyen van a bor. Elvinni persze nem szabad, akit ilyesmin kapnak, azonnal lapát. De munka után elborozgatunk, beszélgetünk. Két-három liter egy nap. Kezdetben semmi baj, de én már tíz éve itt dolgozom. Máj, hasnyál-mirigy. Pedig mi csak jó bort ittunk, a lőrékre rá se nézek. Hát akkor, tessék mondani, mi volt itt a hiba?

Ő is  megkapja a kezeléseket, szépen, szerényen tűri.

    Csöp-csöp

    Csöp- csöp

    Oooó

Egyik nap hozzák vissza a Tévést. Szegény, nagyon odavan. Két asszony cipeli, a lába csak kalimpál, a szeme mereven maga elé néz.

    Csöp-csöp

    Csöp-csöp.

    Öööő

Nagyvizit. Komora vezeti, nyomában a slepp, a menet végén Ildi nővér. Minden ágynál megállnak, a fiatal orvosok referálnak, Komora az orra alatt dünnyög valamit, a sameszok jegyzetelnek.

   -   Hollán úr, az a helyzet, hogy az a pukli visszament, hála a jó anyagoknak, meg a gondos nővérkéknek, így megválunk magától, jó egészséget kívánunk.

Valaki spontán tapsolni kezd, a slepp követi. A  betegek felülve tapsolnak.

Komora doktor a háttérben. Arcán félmosoly.

Nézőpontok

I.

Estefelé sétálni mentünk a partra a két kutyával. Előző éjszaka nagy vihar volt, az orkán tövestől tépte ki a magas jegenyéket, öreg füzeket, csatatér csata után. Bubi szokása szerint vágtatott, a rönköket átugrotta, oda se nézett. Hanem Michelt egy ideje nem láttuk. Keressük együtt, nincs meg a kutya. Valaki mondja, felfelé kocogott. Mi is utána, nincs messze a ház, biztosan ott vár. Nincs. Erre is látta valaki, a nagy út felé haladt. Mi is, de Michel sehol sincs. Ő nem szokott elcsavarogni, mindig ott halad a nyomunkban. Keresem táguló körökben, kérdem az embereket nem látták-e, bizonytalan válaszok. Eltelik egy óra, kettő, egyre reménytelenebb a kutatás.

„Michel, Michel” – kiabálás, fütyülés szakadásig. Nagy nehezen elérem Erikát, hátha autóval eredményesebbek leszünk. Jön is hamar, messziről, full gázzal. Kikérdez, aztán átveszi a kutatás vezetését. Minden járókelőt, kutyást, biciklistát, autóst megszólít:

-   Nem láttak egy kis barna agarat? elveszett, tizenhat éves, rosszul lát, rosszul hall, ha látták, üzenjenek, itt lakunk a közelben!

Nem látták, de együtt éreznek, szólnak másoknak is.

Telefonok, persze lemerülnek hamarosan. Unokahúgom nagy internetes, Michel régi barátja. Neki is veszett már el agara, egyből érti miről van szó.

-   Jól van, felteszem a netre, hátha valaki megtalálja!

További keresés, besötétedik, már nincsenek az utcán, a kutya ilyen sokáig nem tud futni, valahol lefekszik. De miért nem a ház körül valahol?

Van egy állatmenhely a közelben, kiderül, hogy a világ végén, a telefon kicsöng, nem veszik föl, nincs ügyelet, nincs áram a környéken.

Hazatérés reménytelenül. Két megtört ember néz egymásra: mi történt, mit lehetne tenni? Bort töltenek, nem ízlik. Enni? Kinek van kedve?

Éjféltájban autó fékez a ház előtt: „Megtaláltuk!”

Kirohanunk mezítláb. Mutatnak fényképet:

- Ez a kutyájuk?

- Persze, hogy ő, hol van, nem esett baja?

- Nem hát, kutyabaja.

Kiderül, hogy a főúton vették fel, vészfékezés után, azután elvitték magukhoz, azóta ők is keresnek minket, szerintük az egész net Michelt kereste.

Hozzák is hamarosan, hálálkodás, ölelések, könnyek. Meglett a kutya! Michel jön, körbeszagol, ez az a ház, minden stimmel. Jó étvággyal eszik, iszik, aztán az ágyban alszik egy jó hosszút.

Micsoda bánat, mekkora öröm!

II.

Sétáltunk a parton, mint máskor, de nagyon dzsuva volt, minden megváltozott. Keresem a Papát, sehol sincs, Bubit se látom. Biztos hazamentek már, megyek én is utánuk. A ház zárva. Mi lehet? Megyek tovább, kiérek a nagy útra, körülnézek, senki. Autók, dudálás, zűrös az egész. Jön egy pasi – szimpatikus – felkap, be a kocsiba, már megyünk is. Most mi van? – kérdem – ez nem a Mama kocsija, idegen a nő is, de nincs rossz illatuk.

Megállunk egy háznál, adnak vacsorát, vizet, pokrócot, oké, de ez nem a mi házunk, se Papa, se Mama, se Bubi, hová lettek? Elfáradtam, alszom egyet.

Megint felébresztenek, autó, utazás. Megérkezünk valahova a sötétben, szólok, igen, itt lakom. Jön Mama meg Papa, valami folyik a szemükből. Bubival megszagoljuk egymást. Adnak vacsorát – ismét, aztán végre alhatok tovább. Izgalmas nap volt.

És dupla vacsora.

Diplomaosztás

Petra befejezte a nővérképzőt, 2011.06.10

Képek: https://picasaweb.google.com/116510617312467201920/PetraSGrad?authuser=0&feat=directlink

A Hollósi család ősei

A családi legendák szerint nagyapám, Hollósi Gyula szülei Hollósi Pál és Elchinger Katalin voltak. Hollósi Pál foglalkozása vasutas volt, azelőtt kocsis, és Balatonfőkajáron (Veszprém m.) született. Katalin apja, Elchinger Antal, asztalos volt. Pál és Katalin sokáig éltek Rákospalotán a Dessewffy utcában, Tata is oda született. Ők már városi lakosok voltak. Laktak az Elemér utcában, meg a nyóckerben, Katalin mama sok házban volt házmester. Szép, vöröshajú asszony volt. Hollósi Pál felmenői Soponyáról (Fejér megye) származtak.

Ezekből az adatokból kiindulva az alábbi családfát tudtuk összeállítani. Hollósi Pál apja Hollósi Mihály csakugyan Soponyán házasodott, a helybeli Bozai Juliannával. A férfiágon viszont a Hollósiak 6 generáción keresztül Balatonfőkajáron telepedtek le. Sajnos 1700 előttről nincsenek források.

Elchinger Antal családja úgy tűnik Dunaföldvárról származik. Eredetileg katolikusok voltak, de Katalin gyermekei csatlakoztak a Hollósi család református hagyományaihoz.

A1. Hollósi György, *1701 k.
           B1. István, *Balatonfőkajár, 1726.6.11.
                        C1. Péter, *Balatonfőkajár, 1745.9.1.
                               felesége: Sziget Susánna
                                    D1. Sára, *Balatonfőkajár, 1773.2.22.
                                    D2. Ersébet, *Balatonfőkajár, 1779.9.20.
                        C2. Éva, *Balatonfőkajár, 1747.7.9.
                        C3. István, *Balatonfőkajár, 1757.10.8.
                        C4. Judith, *Balatonfőkajár, 1756.5.2.
                        C5. István, *Balatonfőkajár, 1760.9.22.
                               felesége: Olasz Katalin *Vörösberény, 1764.2.2. (apja: Olasz György)
                                    D1. György, *Balatonfőkajár, 1785.11.21.   †1785.11.30.
                                    D2. János, *Balatonfőkajár, 1786.12.19.   †1786.12.23.
                                    D3. Ádám, *Balatonfőkajár, 1789.6.8.   †1789.7.1.
                                    D4. Éva, *Balatonfőkajár, 1789.6.8.   †1789.7.1.
                                    D5. Pál, *Balatonfőkajár, 1792.1.12.   †1794.12.20.
                                    D6. Pál, *Balatonfőkajár, 1798.3.27.
                                          felesége: Csuka Judit, *1799 k. (apja: Csuka Mihály)
                                                E1. Éva, *Balatonfőkajár, 1822.9.17.
                                                E2. Rebeka, *Balatonfőkajár, 1823.9.17.
                                                E3. István, *Balatonfőkajár, 1825.9.24.
                                                E4. Mihály, *Balatonfőkajár, 1827.9.24.
                                                     felesége Bozai Julianna, *Soponya,1834.5.3. (szülei: Bozai György és Horvát Éva)
                                                     házasság: Soponya, 1854.2.
                                                            F1. Rebeka, *Balatonfőkajár, 1856.9.29.
                                                            F2. Pál, *Balatonfőkajár, 1858.9.8. (lásd lejjebb)
                                                E5. Éva, *Balatonfőkajár, 1829.3.5.
                                    D7. Sára, *Balatonfőkajár, 1800.3.4.
                                    D8. István, *Balatonfőkajár ,1803.10.4.
                        C6. Sára, *Balatonfőkajár, 1761.1.12.

F2. Hollósi Pál, *Balatonfőkajár, 1858.9.8.
      felesége:Elchinger Katalin, ker. Budapest (Józsefváros r. kat.), 1860.10.27. (szülei: Elchinger Antal, Takács Terézia)
            G1. János, *Székesfehérvár, 1880.8.9., ker. Székesfehérvár (r. kat. plébánia), 1880.8.12
               református anyakönyvezés: Budapest (Kálvin tér), 1891.8.8. .
            G2. Gyula Pál, *Budapest, 1893.9.27., ker. Budapest (Kálvin tér), 1893.8.2., †1980.
                  1. felesége Wodicska Mária
                        H1. Gyula György, *1920.
                  2. felesége Fichtacher Erzsébet Mária, ref. *Szászrégen 1903.12.9. (szülei: Fichtacher János, Balthes Irma),
                  házasság: Budapest VI., 1927.2.19., †1985.
                        H2. Gyula, *Budapest, 1928.
                        H3. Pál, *Budapest, 1930.1.1.
                        H4. Erzsébet, *Budapest, 1935.1.31., †1990.8.


Anyakönyvi források

Hollósi István 1726
Keresztelés: Balatonfőkajár [ref.] 1726.6.11

Index: "Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/V5QQ-3LX : accessed 4 May 2012), Istvá Hollosi, 1726

Hollósi István 1760
Keresztelés: Balatonfőkajár [ref.] 1760.9.22

Index: "Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/V5QQ-XTG : accessed 4 May 2012), Istvánját Hollosi, 1760.

Hollósi István és Olasz Katalin
Házasság: Balatonfőkajár [ref.] 1785.2.27. Ifj. Hollósi István és V. Berényből hajadon lány Olasz Katalin.

Forrás: Református Egyház, Balatonfőkajár „Anyakönyvek, 1739-1895”. Mikrofilm. Filmre vette a Genealogical Society of Utah, 1963. Az eredeti iratok mikrofilmrevétele Budapesten a Magyar Országos Levéltárban történt. Hungary. FHL microfilm. Family History Library, Salt Lake City, Utah, USA.

Hollósi Pál 1798
Keresztelés: Balatonfőkajár [ref.] 1798.3.27.
Index: "Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/V5QQ-DGW : accessed 4 May 2012), Pál Hollósi, 1798.

Hollósi Pál és Csuka Judit 1821

Házasság: Balatonfőkajár [ref.] 1821.7.13. Hollósi Pál, ifjú legény, 22 esztendős … Csuka Mihály hajadon lánya Jutka 21 esztendős.

Forrás: Református Egyház, Balatonfőkajár „Anyakönyvek, 1739-1895”. Mikrofilm. Filmre vette a Genealogical Society of Utah, 1963. Az eredeti iratok mikrofilmrevétele Budapesten a Magyar Országos Levéltárban történt. Hungary. FHL microfilm. Family History Library, Salt Lake City, Utah, USA.

Hollósi Mihály 1827

Születés: Balatonfőkajár [ref.] 1827.09.17. keresztelés 1827.09.30.  Szülei: Hollósi Pál és Csuka Judit.

Index: "Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/V5QQ-T3Y : accessed 20 April 2012), Mihály Hollosi (1827).

Bozai Julianna 1834

Születés: Soponya [ref.] 1834.5.3. Szülei: Bozai György és Horvát Éva. (Volt egy másik hasonló nevű aki 1835.4.2.-án született.)

Index: "Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/VFKJ-HDD : accessed 20 April 2012), Juliánna Bozai (1834).

Hollósi Mihály és Bozai Juliánna 1854

Házasság: Soponya [ref.] 1854.2. Vőlegény: Hollósi Mihály, földmíves, lakhely: Kajár 89., kálv. hitv., 26 éves, nőtlen, szülei: Hollósi Pál, Csuka Judit. Menyasszony: Bozai Juliánna, földmíves, lakhely: Soponya 58, kálv. hitv., 19 éves, hajadon.

Forrás: Református Egyház, Soponya „Anyakönyvek, 1739-1895”. Mikrofilm. Filmre vette a Genealogical Society of Utah, 1963. Az eredeti iratok mikrofilmrevétele Budapesten a Magyar Országos Levéltárban történt. FHL microfilm. Family History Library, Salt Lake City, Utah, USA.

Hollósi Rebeka 1856

Születés: Balatonfőkajár [ref.], 1856.09.27. keresztelés 1856.09.29. Szülei: Hollósi Mihály, Bodai Julianna, ref. napszámos.

Forrás: Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/V5QQ-1XC : accessed 30 March 2012), Rebeka Hollosi (1856).

Hollósi Pál 1858

Születés: Balatonfőkajár [ref], 1858.9.6. Keresztelés 1856.9.8. Szülei: Hollósi Mihály, Bozai Julianna, ref. napszámos.

Index: 1858.09.08., Balatonfőkajár, Veszprém m., szülei: Hollósi Mihály,​ Borai Juliánna [Bozai]. Forrás: "Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/V5QQ-12F : accessed 30 March 2012), PálHollosi (1858).

Hollósi János

Születés 1880.8.9. Keresztelés: 1880.8.12. [Székesfehérvár, r.kat. plébánia], református anyakönyvezés: 1891.8.8. [Budapest, Kálvin tér]. Szülei: Hollósi Pál ref., Elchinger Katalin r.kat. Keresztszülők: Horváth Mihály pék, Láposi Teréz.

Index: Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/V5QX-B5T : accessed 30 March 2012), János Hollósi (1880).

Hollósi Gyula 1893

Születés 1893.3.27., keresztelés 1893.4.2 [Budapest, Kálvin tér], Szülei: Hollósi Pál, balatonfőkajári szül. ref. gyári munkás, Elchinger Katalin, Lakcím: VIII. Kőris u. 12, Tanúk: Czeiz Emil, Matyovszky Boriska.

Index: "Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," index, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.1.1/V5QF-W5G : accessed 30 March 2012), Gyula Pal Hollósi (1893).

Hollósi Gyula és Fichtacher Erzsébet 1927

Házasság: Budapest (VI.), 1927.2.19. Vőlegény: Hollósi Gyula Pál, könyvnyomdász segéd, ref. szül. Budapest, 1893.3.27, lakhelye: Rákospalota, Zápolya utca 89, (szülei: néhai Hollósi Pál, Elchinger Katalin). Menyasszony: Fichtacher Erzsébet Mária, ref., szül. Szászrégen (Maros-Torda m.), 1903.12.9., lakhelye: Budapest, VII. Andrásy út 41., (szülei: Fichtacher János, néhai Balthes Irma). Tanúk: Hollósi János, Fichtacher Béla.

Forrás:"Hungary Civil Registration," images, FamilySearch.org; from Archiv Der Stadt Budapest, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Hungary. “Állami anyakönyvek.” Az eredeti iratok mikrofilmre vétele Budapesten a Városi Levéltárban történt, Hungary. FHL microfilm. Family History Library, Salt Lake City, Utah, USA. https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-267-11754-21924-98?cc=1452460&wc=14339454

Thomas Mann és József Attila 1937.

Thomas Mann üdvözlése

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

József Attila titkos története

József Attila titkos története

Kornis Mihály

Kiskoromban – talán mindmáig – József Attila akartam lenni.

Azt hiszem az összes barátom e vágyra ébredt valamikor öt és tíz éves kora között. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt adta nékünk. J. A. az én szellemi édesapám. Ha nem tévedek, e tényt még életemben le nem írtam, de most már nemsokára meghalok, így talán megúszom, hogy e vallomást az olvasók dicsekvésnek vegyék. Annak látják, remélem, ami: eredetem vállalásának. Nemzedékemből (amely nem azonos Esterházy Péterével, hiszen ő egyébként is kerek esztendővel fiatalabb nálam, én viszont világéletemben 5-6 évvel idősebb emberek között: Petri, Fodor Géza, sőt, Gáli Jóska nemzedékében éreztem csak igazán jól magam), az én nemzedékemből szinte mindenki, aki később művész lett, József Attila akart lenni. Azt hiszem, ez végül Petrinek sikerült közülünk. Ő tényleg nagy költő lett, "olyan", de eszmélésünktől felnőtté válásunkig mindannyian József Attila költészetének és sorsának igézetében éltünk. Élünk. Még most is el vagyunk varázsolva.

József Attila utóéletének titkos története ez.

Az államszocialista zsarnokság bukásáig, 1989-ig a Párt – amiből ebben az országban sosincs kettő, igaz, a mai magyarországi egypártot Törtető Karrieristák Gátlástalan Hadának hívják, csak persze több pártra vannak szakadva, mivel ez a párt jellegéből következik - és más veszélyes hivatalok évtizedekre kisajátították J.A.-t. Sztálin meg utódai a rezsim reklámozására használták a nevét, kisajátították költészetét, és gondoskodtak róla, hogy tisztességes ember évtizedeken át ne álljon ki a közterekre azzal, hogy ő J. A. szellemiségének gyermeke. Ifjú koromban sokat röhögtem például a hatvanas évek könyvheti Szép Vers antológiáinak egymás után sorjázó J.A. - utánérzésein. Nagy verset akkoriban csak ketten írtak róla: Juhász Ferenc és Vas István, természetesen közülük egyik sem utánozta J. A. formavilágát. A dilettánsok viszont,Várady Szabitól hallom, máig ontják a J. A.-utánérzéseket. Petri ellenben abba akarta hagyni a versírást, és kis híján öngyilkosságot követett el, amikor kamaszkora lázaiból felocsúdva rádöbbent, hogy J. A. költészete meghaladhatatlan. Tökéletes. Másképp mint ő, nem érdemes, de – sokáig így gondolta Petri - nem is lehetséges jó verset írni. Önmagával meg a marxizmussal és az egész világgal (nem kevésbé J.A. költészete külsőségeinek követésével) kellett radikálisan szembefordulnia neki a hatvanas évek legvégén, hogy ráleljen végre a maga költői hangjára, és sajátos mondanivalójára.

Az én történetem J.A. - val nem ilyen hasznosan tanulságos.

De azért különös. Anyám kicsi olvasópolcán, az ágya felett hét kötet állt. Valamelyiket lapozgatta a hét közül, amíg el nem aludt. Amíg csak élt, így tett. E könyveken kívül igen ritkán olvasott mást. A művek, sorrendben így következtek a polcon: József Attila összes versei Cserépfalvi első kiadásában, Shakespeare szerelmes szonettjei, Szabó Lőrinc Örök barátaink című, csodálatos műfordítás gyűjteményének két kötete, Radnóti Miklós összes versei, és Faludy György két vékony kötete, a harmincas évek végéről, a Pompei strázsán és a Villon-átköltések. Amint kinőttem a bölcsődés korból, édesanyám az ágyam mellé ülve esténként J.A. valamelyik versét olvasta fel, altatóul. Az Altató volt az első,természetesen, megimádtam, sokszor mindenképpen követeltem, de azért, mire iskolába kerültem, már felolvasta nékem J. A. összes fontos versét. S mivel az ő első férjét megölték a háborúban a Donnál, ahogy mi tudjuk, rágyújtották a kórház-barakkot, és anyám akkor is sírt, legalább egy kicsit mindig könnyezett, ha erre szó került, továbbá akkor is sírt, sőt, többnyire zokogott, mikor valamelyik igazán szép J.A. verset olvasta fel –az én butuska gyermek képzeletemben ez a két alak összeolvadt: a szerelméé, akit a nácik meg a keretlegények szörnyű kínhalálra ítéltek, és a költőé, akit kora (lényegében ugyanaz a kor) ítélt halálra, nem kevésbé szörnyűre, még előbb.

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ezt a talányos félreértést csodálatra méltó harmóniával egészítette ki bennem egy másik, az, hogy akkoriban úgy hittem: Radnóti Miklós verseit is József Attila írta.

Ez azért történhetett, mert édesanyám, ha úgy hozta a kedve, nem a Cserépfalvi kötetet, hanem a Radnóti összest emelte le mögöttem a polcról, de ezt nekem nem jelentette be. Gyanítom, e két költő már az ő szívében egy volt. És mivel Radnóti legszebb, legnagyobb versei az utolsó versei, és ezek témája megegyezik az előttem egyébként titkolni kívánt az első férj kínhalála történettel, egészen világosnak látszott, hogy a költő sorsa, kinek ha van élte még egy, nem csak és nem is elsősorban a proletár utókoré, hanem az enyém. Én születtem meg Anyának a zsidóként ártatlanul mártírhalált halt József Attila helyett.

Nem könnyű helyzet.

De azért voltak reményteli aspektusai. Az például biztosnak tetszett, hogy sok szenvedés után majd nagy költő leszek, akinek igaz, a végén le fogja vágni a vonat a fejét, és rá fogják gyújtani a kórház-barakkot is, de titokban őszintén szeretni fognak az emberek. Mikor a rádióban az ötvenes években Révai József vagy akárki J.A.-ról szónokolt, Anya kikapcsolta a rádiót. Hazudnak, mondta.

Anyám (akinek a nevét írói nevemül választottam) Kornis Kató színésznő volt már a harmincas évek elején, már akkor is verset mondott, gyakran fellépett a Vajda János társaságban, találkozott életében József Attilával, sokat beszélgetett Radnótival, és ő is járt rövid ideig pszichoanalízisbe. Mikor kicsit nagyobb voltam, s Radnótiról is többet tudtam, mi több, József Attiláról hosszú esszét írtam a középiskolai tanulmányi versenyre, akkortájt mondta anyám, útravalóul: "Attila nem úgy volt komcsi, mint ezek. Radnóti meg nem úgy volt keresztény." Talán ezt a gondolatot akartam megfogalmazni abban a tanulmányban. (Meg ebben is.)

Az apámtól Petőfi Sándort kaptam. 55 augusztusában hozta nekem, lázas-lelkesen haza a hosszú idő után újra kiadott, cenzúrázatlan Petőfi-összest, azt a bizonyos csúnyácska, téglapiros, puhafedelű kiadást. "Ezt olvasd, ez a költő!" Alighanem kicsit aggasztotta őt, e percben ébredek rá, anyukám mártírköltészet iránti hajlandósága, minden este altató gyanánt, nekem. Az első osztály előtt álltam épp, de már olvastam, nem akarta talán, hogy az anyám polcát olvassam. Hogy kedvet csináljon a költőhöz nyomban fel is olvasta nekem a Falu végén kurta kocsmát. Meg a János Vitéz első énekét. Ezt is

megimádtam, és hamarosan kiköveteltem a János Vitézt csodálatos, három dimenziós leporellóban is… de a mártír-vonulatba azért Petőfi Sándor is hibátlanul illeszkedett – őt is megölték.

Petőfi, Radnóti, József Attila az én szívemben egy. Mindegyiktől kívülről tudok legalább három verset, de inkább többet. Hát ez nem számít. Azt akarom mondani, hogy J. A. bennem csak egyre nő.

Verseit újra olvasva az a benyomásom: talán a huszadik század legnagyobb költője, de hogy a legnagyobb magyar költője, afelől semmi kétségem nincs. Nem tíz-tizenöt nagy verse van, hanem legalább ötven. Annyi Goethének sincs. Rimbaud-nak se, még Puskinnak se. A kommunizmusból és a marxizmusból a magyar szellemi hagyományban annyi fog érintetlenül érinthetetlenül – megmaradni, amennyi abból J. A. költészetében poézissé vált.

De ő nem proletárköltő, még csak nem is marxista, vagy freudista,amivel csúfolni szokták. József Attila atyai ágon cigány, anyai ágon kun származású magyar zseni: költő. Úgy ír verset, ahogy a pacsirta énekel.

Nyelve az a világ, amelyben én a legfelhőtlenebbül magyarnak érzem magam. Ő, akit életében senki meg nem vígasztalt, és országos volt a pusztulásban – a magyar kultúra fennmaradásában reménykedőket vigasztalja, amíg világ a világ. És országot épít. Láthatatlan országot, egy igaz Magyarországot. Amelynek ő királya. Nem volt egy jó pillanata az életben, nincs egyetlen rossz pillanata a halálban. Ez József Attila történetének talányos csattanója. Érdemes elgondolkodni rajta.