2018. május 12.

Vén diákok


Vén diákok

Bocskai sapkás srácok
gimnazista diákok,
talán rosszkor születtek,
mégis felnövekedtek.
Háború, gránát. bomba,
házsorok dőltek romba,
romok,rongyok és nyomor
éhesen korduló gyomor,
frontkórház lett az iskola
a diákság ballagott
minden évben máshova.
Érettségiző kamaszok,
kedvesek, kajlák, pimaszok
orvosok lettek,mérnökök
filiszterek, vagy főnökök.
Forradalom tört ki Pesten
remény a reménytelenben
sokan mentek el Nyugatra
valahol új hazát kutatva.
volt, aki korábban őszült,
a másik háromszor nősült,
kilencven felé csoszogunk
alig van már saját fogunk
az egyik nem lát, a másik sánta
harmadikat s szíve bántja.
Egy pohárka jó bor mellől
mesélgetünk az életünkről.
Jó időbe-rossz időbe
kísérjük egymást a temetőbe.


 [A1]

2018. április 13.

Hadd emelem...






Hadd emelem

Hadd emelem korsómat, csordultig teli sörrel,
mézszínű árpából főzve, komlón ízesítve,
kortyoljuk egészségére annak a hölgynek,
akiért jöttünk a Kutyába ma este ennyien össze!
Ő, aki gyűjti-kutatja közhangulatát a népnek,
mellyel a jó urak odafönn aligha törődnek,
Nincsen percre se nyugta, csöng a mobil telefon,
excelek, esemesek száguldoznak a térben
ő közben takarít, süt-főz, beosztja a lóvét,
szép agarát futtatja, kísérgeti édes urát,
Hogy jut idő minderre? - maradjon az asszonyok titka.
Éljenek ők soká, derűsen és örökifjan!

                                         

Pohárköszöntő



Pohárköszöntő

hát eljöttünk, ím itt vagyunk, ahányan bírtuk ésszel, szívvel, emlékek súlya alól,
pillantásunk elidőz a sokasodó redőkön, szarkalábakon, barázdás homlokokon,
felfigyelünk a hangszálak zörejére, észleljük a mosolyok mögött megbúvó szájzugi árkot, derű fölött a halk iróniát.
Ó, régi részegségek, húsvét hétfői vad tivornyák, mogorva másnaposság!
gyengülő gyomrunk nem tűri már a nehéz, fűszeres étket és szó se lehet berúgásról, jaj ne!
Ó, a nők, a vakmerőn kacérak, tavaszvirágok, őszi lombok, Szulamit csillagos szeméből áradó szellem!
Itt vagyunk hát, esélyek ellenére, fáradtan, és csak azért is,
mert konokul szeretünk élni és az élet is kedvel minket időnként.
Koccintsuk össze tehát borral telt poharunkat!