álom
Tegnap otthonnal... veletek álmodtam. Egy egész sorozatot- sorozatálom. El nem tudjátok képzelni , hogy mennyire fontosak és gyönyörüek ezek az "otthonálmok" nekem. Létszükségletek. Olyan mintha teleportálnék haza, veletek vagyok , beszelgetünk, nevetünk, sirunk. Együtt vagyunk. Időben. Térben. Együtt.
Általában ezekbe az otthonálmaimba elöbb utobb belekutyulok itteni dolgokat .Ebben valoszinüleg nincs semmi rendkivüli . Nem is az ha belegondolok: Kanadában élek, itt vannak szeretteim, helyeim, történeteim; Magyarországon születtem, éltem, szerettem, ott vannak szeretteim, helyeim, történeteim. Persze , hogy összeálmodom őket! Lélektanilag nézve ez nem csak hogy normális de szerintem szükségszerű is. Szükségszerű a lélekfentartáshoz . Ez még a Freudnak is tetszene.
Szóval összeálmodni normális ÉS szükségszerű! Ezenkivűl nagyon szórakoztató. Egész mókás dolgokat tudok produkálni, összeálmodni.
Apu, Donna és én ülünk a Dembiben- Utcai kis szoba a.k.a. Erzsi néni szobája- beszélgetünk valami kevert nyelven- az álombeli nyelv maga egy külön téma lehetne. Nem emlékszem , hogy ki ,mikor, milyen nyelven beszél. Azt tudom hogy gyakran változik az álom során. Független a személy anyanyelvétől vagy a nyelvtudásátol , viszont ami a legfontosabb: mindig mindenki tökéletesen megérti egymást.
Szóval Apu ,Donna, én bejön a Gabi abban a nagy hálóingében, mosolyog kedvesen. Kilépünk a Dembinszky kapun a Markham st-re ( a Markhamon lakunk a Donnaval). A Queen st röl bemegyünk abba a kocsmába aminek most nem jut eszembe a neve, de ha jól emlékszem a 79 es troli végállomásátol nincs messze, a Körút másik oldalán. Pincehelyiség, Ha még ott van? Adtak jó zsirosdeszkát...az lehet ,hogy a Wichmannban adták . Az megvan még? Mindegy , ülünk a kocsmában ami néha az itteni nappalim, néha az egy héttel ezelőtti Szilveszteri buli Dadonal.
Ami amugy véletlenűl egész jó buli volt (most nem az álomrol beszélek egy kicsit) . Szerintem az újévi bulik, jobban mondva az újévi happeningek bármi legyen is az házibuli, kocsma, disco vagy otthonmaradni tévézni és szerelmeskedni, akármelyik is az, megjósolhatatlanúl és teljesen véletlenszerüen jó, vagy rossz. Ez a mostani nagyon jó volt. Jót zenéltünk, jót táncoltunk, röhögtünk és a végére még jól be is gombáztunk -Ha esetleg nem próbáltad, a gomba a.k.a. magic mushroom ,az mindig happy happy, lovey dovey mindig kedves, lelket testet simogató, enyhén halucinogén... gomba. ha meg próbáltad akkor úgy is tudod. – A Donnával három felé hazasétáltunk, az idő rekord meleg volt: +5. Ez nem vicc, tényleg rekord volt. Dec 30- tól jan 1- ig valami furcsa meleghullám szált a városra. Amúgy november eleje óta -4 fölé nem ment higanyszál. Aztán reggelig dumáltunk.
Vissza az álomra. Arcok tünnek fel és el . Apu, Donna, Marcsi, Mama, Dezső, Angus, Gabi, Klári, Petra, az Orsi, Ági, meg a Lázár olyan 3 dimenziós élő fotóként, Dado, Szandra. Néha még a Túlvilágról is látogatnak Buki, Gyuri sőt a Gazsival is találkozok néha a Dembi előszobában.
Aztán ami visszatérő , az ébredés. Azt gondolná az ember- én biztosan azt gondolnám ha jobban nem tudnám- hogy milyen szar lehet felébredni. Hálistennek nem annyira pocsék. Azt hiszem talán azért mert ezekben az álmokban annyira jó lenni és az érzés annyira erős , hogy ez az érzés átszökik az ébrenlétbe. Persze egy picit elszomorodok mert hát mégsem otthon ébredek, de ez az a kellemes ,szép szomorúság amelyik simogatja a lelkedet nem a másikfajta amelyik karmolja. Értitek nem?
Nagyon szeretek veletek álmodni. Kivánjatok szép álmokat nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése