Ferenczy Károly

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/10/Ferenczy_Mad%C3%A1rdal.jpg

ferenczy_fesmod2.html

http://www.terminartors.com/artworkprofile/Ferenczy_Karoly-Nude_in_Red_Background

December 30-án összeszedtük magunkat és elmentünk a Várba a Ferenczy kiállításra. Jól tettük, igazi életmű kiállítás, elhozták, rendbehozták, kiállították, ami fellelhető. Sajnos még így is sok jó kép "lappang", hollétéről nem tudni, ámbár talán ez a kiállítás is segít abban, hogy felbukkanjanak.

Nagy élmény volt, aki tudja, nézze meg hamar, vagy keresse meg a Neten.

Farkas és Vöröske

(Gyermekmese)

Farkasnak rossz volt a híre. Háta mögött útonállónak, birkatolvajnak, ragadozónak nevezték. És valljuk be, mindebben volt valami igazság. Nem a teljes, persze, hisz a teljes igazságot vajon ki ismerné, ugyanakkor a szemébe senki se mondta a vádakat, mivel senkise mert volna sárgán világító szemébe nézni. Állítottak neki csapdát, rendeztek ellene hajtóvadászatot, de mindhiába, Farkas óvatos volt, eszes és vakmerő.
Vöröskét ő már régen kerülgette, láthatatlanul. Ismerte szokásait, jövés-menését, előtte növekedett a kislány. Egyszer aztán Vöröske szokása szerint karjára fűzve kosárkáját elindult Nagymamához, keresztül a sűrű-sötét erdőn. Nem félt, bátor kislány volt – vagy inkább nagyocska – nem először tette meg ezt az útat. Fésülhetetlen, rőt, göndör haja csak úgy szikrázott a reggeli fényben. Félúton csatlakozott hozzá Farkas.
Vöröske meg se hallotta közeledését, oly finom léptekkel haladt Farkas az erdőben.
- Szervusz, Vöröske – szólította meg Farkas, halkan, udvariasan.
- Szia, Farkas! Ismerlek ám jól, te sündörögsz mindig az ólak körül. Nézd, Anyukám megtiltotta, hogy barátkozzak veled, tudod, rossz a híred!
- Oké, elfogadom, de olyat még nem hallottál, hogy egy szülő is tévedhet?
- Rendben – feltételesen - de arra ez nem magyarázat, hogy miért olyan rossz a híred.
- Ha rossz, hát rossz! Nincs mit tenni ellene, ha szájára vesz a világ. De a látszat gyakran elfedi lényeget, tudod.
- Jó, ezt Platón óta mindenki tudja, ám most a te jelenségedről és lényegedről beszélgetünk - bár nem lenne szabad. Szóval, ragadozó vagy, avagy nem?
- Húsevő vagyok, mint az egész fajtám, így vagyunk megalkotva az evolúció, vagy bárki által. Miért, ti megvetitek a húst? Akkor minek az illatát érzem a kosárkádból?
- Jó, valóban pakoltunk egy kis libacombot nagymamának. Mégse éhezhet ott az erdőn túli kisházban!
- Nos, mindez azt mutatja, hogy közöttünk több a hasonlóság, mint a különbözőség, lehetnénk akár barátok is, ha nem állna közénk annyi előítélet!
- Látom, Farkas, te művelt vagy, talán kicsit más is, mint azok a kopott szőrű ordasok, akik megtámadják a nyájakat.
- Nekem fekete a bundám és nem tartok a falkával. Az emberek társaságát keresem, azért is járok annyit körülöttetek. Vagy magányosan kóborolok az erdőben. Most bevallom neked, sokat szenvedek a magánytól.
-Szegény Farkas, sajnállak nagyon. Meg jól is esik, hogy elkísérsz. Szegény-szegény magányos Farkas!
Mentek-mendegéltek, hosszú volt az út a sűrű-sötét erdőn át.
Megszólal Farkas:
- Ne cipekedj már annyit Vöröske, hadd segítsek vinni a kosaradat!
- Jól van, Farkas, segíthetsz vinni, de ne is gondolj a libasültre! Hanem hogy fogsz akkor járni?
- Két lábra állok, mint az emberek, egyik mancsomba fogom a kosaradat, másikba a kezecskédet, majdcsak odaérünk a nagymama házához.
Így felállva Farkas még nagyobbnak tűnt, akkora volt, mint egy felnőtt férfi. Megint mentek-mendegéltek, Hanem Farkas mancsa egyre forróbb lett, Vöröskéé is megmelegedett.
- Farkas, milyen forró a kezed, csak nem leszel beteg?
- Más ez a baj, belülről jön a hőség. Megmutassam neked, honnan?
Farkas kitárta a fekete bundáját, - láss csodát! - ott lángolt, izzott pirosan Farkas szíve. Olyan meleg tört elő a fekete bunda alól, hogy Vöröske megrémült:
- Vigyázz, Farkas, még kigyullad az erdő, nem tudtam, hogy neked ekkora szíved van!
- Szeretlek, most már nem titkolhatom tovább! Régóta és csillapíthatatlanul.
- Jaj, jaj, Farkas, ne beszélj így, én még kicsi lány vagyok, te meg a nagy Fekete Farkas, mit szólnának hozzá a szüleim. Meg a falu. Menj vissza a falkádhoz és ne kerülgesd többé a kislányokat!
- Szerelmes vagyok beléd, mást nem mondhatok, te láttad a szívemet, ez az igazság.
- Ó, te szegény Farkas! Most hát mit tegyünk? Akarsz talán egy csókot?
- Hát az bizony jól esne!
Megtörtént a furcsa eset. Szelíden, kis cuppanásokkal, bundasimogatással, majd, ahogy az már lenni szokott, mind hevesebben, hiszen ott lángolt velük Farkas szíve. Fogak, ajakak, nyelvek, hormonok, a szerelem nem ismer határokat. Egy-egy pici vércsepp is megjelent, ki tudja kié.
- Farkas, mondd, mi lesz velünk ezután?
Farkas nem válaszolt.
- Farkas, szólalj már meg, mi van veled, hová lett a szíved tüze?
Csend. Farkas nem szólt, nem lihegett, szája kissé kinyílt, foga kivillant, szeme fénye megtört. Farkas meghalt. Infarctus miocardialis. Megesik ez éltesebb uraknál, különösen húsevőknél, hevesebb izgalmak következtében.
Vöröske felállt, leporolta ruhácskáját, megigazgatta haját, megette a nagymamának szánt libacombot és szomorúan folytatta útját. A kalandról senkinek se szólt, csendes leányka volt. Farkast nem siratta senki más.

2011 karácsony

Bécsi keringő

Levegőt!

http://www.youtube.com/watch?v=L9TWtZvOTMg

Levegőt!

József Attila szobra

Versmaraton a Kossuth téren

Versmaraton a József Attila-szoborért a Kossuth téren

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/node/11816

Versmaratonnal tiltakoznak pénteken 15 órától a Kossuth téri József Attila-szobor eltávolítása ellen: neves művészek, színészek, írók és egyszerű rajongók mondanak majd verseket éjjel-nappal a szobornál. A Szeretem József Attilát elnevezésű Facebook-csoport rendezvénye szombaton egész nap folytatódik, és éjfél előtt fejeződik be.
Faragó Zsuzsa dramaturg, az esemény egyik szervezője az MTI-nek elmondta: a 32. születésnapja után háromnegyed évvel elhunyt József Attila emlékére 32 óra 40 percig tartó versmaraton civil kezdeményezésben valósul meg, amelyre a megrendezéshez szükséges pénzt is utólag próbálják majd különböző módokon, például adományokból összegyűjteni.
Mint mondta, az eseményre érkezőket forró teával, forralt borral, zsíros kenyérrel fogadják a hidegben. Mindenkit várnak, előzetes bejelentkezés nélkül bárki színpadra állhat, hogy egy-két számára kedves vagy fontos verset, írást, vallomást elmondjon, eljátsszon, elénekeljen, eltáncoljon vagy akár meg is rajzoljon József Attilától. De az érdeklődőket csupán nézőként is szívesen látják a rendezvényen - tette hozzá a szervező.
Tájékoztatása szerint az eseményt Jordán Tamás és Sebő Ferenc indítja, majd Vörös István író mondja el megnyitó beszédét. A fellépők között lesz Fodor Tamás, Vallai Péter, Kézdy György, Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, Xantus Barbara, Galkó Balázs, Pápai Erika, Bodor Pál, Parti Nagy Lajos, Kornis Mihály, Kukorelly Endre, Nádasdy Ádám, Babarczy Eszter, Bródy János, Borlai Tibor, Dés László, Vágó István, Ráday Mihály és Czeizel Endre, valamint a coMMMunity.hu szerkesztői, a Dramaturg Céh tagjai, a Maladype Társulat, a Szilvási Gipsy Folk Band, a Vörösmarty gimnázium diákjai és a Versmondók Egyesületének tagjai is. A rendezvényt Kulka János zárja.
Az eseményt tiltakozásul szervezik azért, mert a Kossuth tér 1944 előtti képzőművészeti arculatának visszaállításáról döntő országgyűlési határozat alapján József Attila szobrát is máshová kell áthelyezni.
A versmaratont szervező csoport - amely kizárólag e célból született és nem kötődik sem pártokhoz, sem szervezetekhez - a "József Attilát szeretők feledhetetlen országos találkozójává" kívánja tenni a rendezvényt.
A Kossuth tér rekonstrukciója - amelynek során Károlyi Mihály és Kossuth Lajos jelenlegi szobra is elkerülne a térről - tiltakozások sorát indította el. A Facebookon Szeretem József Attilát címmel aláírási akció indult, és élőláncot szerveztek a szobor köré. Felhívták a figyelmet egy korábban előkerült 1927-es fotóra is, amelyen József Attila a Kossuth Lajos téren, az Andrássy Gyula-szobor előtt áll.
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/node/11816

De szeretnék...

De szeretnék cenzor lenni,
Vacsorára írót enni,
Meg is sóznám, paprikáznám,
Írásait ki nem adnám!

Ha én egyszer cenzor lennék,
Hivatalba jókor mennék,
Skriblereket behívatnám,
Utcaporig megaláznám:

"Még, hogy ejtsem el a vádat?
Én fogom be pörös szádat!
Azt is tudd meg, mi jár neked,
Sírig tartó csendrendelet!"

Hogyha én lennék a cenzor,
Félállásban lennék szponzor,
Egyik kézzel simogatnék,
Másik kézzel fojtogatnék!

Én lennék a sajtókirály,
Kolosváry Borcsa Mihály,
Nem tűrnék el semmi sírást,
Zsidóbérenc újságírást!

Szemem előtt lebeg a cél,
Én lehetnék Georg Aczél,
Tiltva tűrnék, támogatnék,
Művészkékkel kvaterkáznék!

Úgy szeretnék cenzor lenni,
Egyéb vágyam nincsen semmi.

Álom

álom

Da'Vidd Hollosy, 2011. január 8., 12:45

Tegnap otthonnal... veletek álmodtam. Egy egész sorozatot- sorozatálom. El nem tudjátok képzelni , hogy mennyire fontosak és gyönyörüek ezek az "otthonálmok" nekem. Létszükségletek. Olyan mintha teleportálnék haza, veletek vagyok , beszelgetünk, nevetünk, sirunk. Együtt vagyunk. Időben. Térben. Együtt.

Általában ezekbe az otthonálmaimba elöbb utobb belekutyulok itteni dolgokat .Ebben valoszinüleg nincs semmi rendkivüli . Nem is az ha belegondolok: Kanadában élek, itt vannak szeretteim, helyeim, történeteim; Magyarországon születtem, éltem, szerettem, ott vannak szeretteim, helyeim, történeteim. Persze , hogy összeálmodom őket! Lélektanilag nézve ez nem csak hogy normális de szerintem szükségszerű is. Szükségszerű a lélekfentartáshoz . Ez még a Freudnak is tetszene.

Szóval összeálmodni normális ÉS szükségszerű! Ezenkivűl nagyon szórakoztató. Egész mókás dolgokat tudok produkálni, összeálmodni.

Apu, Donna és én ülünk a Dembiben- Utcai kis szoba a.k.a. Erzsi néni szobája- beszélgetünk valami kevert nyelven- az álombeli nyelv maga egy külön téma lehetne. Nem emlékszem , hogy ki ,mikor, milyen nyelven beszél. Azt tudom hogy gyakran változik az álom során. Független a személy anyanyelvétől vagy a nyelvtudásátol , viszont ami a legfontosabb: mindig mindenki tökéletesen megérti egymást.

Szóval Apu ,Donna, én bejön a Gabi abban a nagy hálóingében, mosolyog kedvesen. Kilépünk a Dembinszky kapun a Markham st-re ( a Markhamon lakunk a Donnaval). A Queen st röl bemegyünk abba a kocsmába aminek most nem jut eszembe a neve, de ha jól emlékszem a 79 es troli végállomásátol nincs messze, a Körút másik oldalán. Pincehelyiség, Ha még ott van? Adtak jó zsirosdeszkát...az lehet ,hogy a Wichmannban adták . Az megvan még? Mindegy , ülünk a kocsmában ami néha az itteni nappalim, néha az egy héttel ezelőtti Szilveszteri buli Dadonal.

Ami amugy véletlenűl egész jó buli volt (most nem az álomrol beszélek egy kicsit) . Szerintem az újévi bulik, jobban mondva az újévi happeningek bármi legyen is az házibuli, kocsma, disco vagy otthonmaradni tévézni és szerelmeskedni, akármelyik is az, megjósolhatatlanúl és teljesen véletlenszerüen jó, vagy rossz. Ez a mostani nagyon jó volt. Jót zenéltünk, jót táncoltunk, röhögtünk és a végére még jól be is gombáztunk -Ha esetleg nem próbáltad, a gomba a.k.a. magic mushroom ,az mindig happy happy, lovey dovey mindig kedves, lelket testet simogató, enyhén halucinogén... gomba. ha meg próbáltad akkor úgy is tudod. – A Donnával három felé hazasétáltunk, az idő rekord meleg volt: +5. Ez nem vicc, tényleg rekord volt. Dec 30- tól jan 1- ig valami furcsa meleghullám szált a városra. Amúgy november eleje óta -4 fölé nem ment higanyszál. Aztán reggelig dumáltunk.

Vissza az álomra. Arcok tünnek fel és el . Apu, Donna, Marcsi, Mama, Dezső, Angus, Gabi, Klári, Petra, az Orsi, Ági, meg a Lázár olyan 3 dimenziós élő fotóként, Dado, Szandra. Néha még a Túlvilágról is látogatnak Buki, Gyuri sőt a Gazsival is találkozok néha a Dembi előszobában.

Aztán ami visszatérő , az ébredés. Azt gondolná az ember- én biztosan azt gondolnám ha jobban nem tudnám- hogy milyen szar lehet felébredni. Hálistennek nem annyira pocsék. Azt hiszem talán azért mert ezekben az álmokban annyira jó lenni és az érzés annyira erős , hogy ez az érzés átszökik az ébrenlétbe. Persze egy picit elszomorodok mert hát mégsem otthon ébredek, de ez az a kellemes ,szép szomorúság amelyik simogatja a lelkedet nem a másikfajta amelyik karmolja. Értitek nem?

Nagyon szeretek veletek álmodni. Kivánjatok szép álmokat nekem!

Hosszú sorok

Jaj, ne siess, kicsi asszony, még megbotlik a lábad,

rossz a cipőnk, bedagadt a bokánk, begörbed a hátunk,

hosszú-hosszú a sor, kanyarog, nem látni a végét,

nincs köves út, nincs cél, csak botladozunk a homályban,

ott menetelnek előtted, emitt járunk a nyomodban,

hátulról taszigálnak, mások előre cibálnak,jól nézd meg, kik mennek a parton, s jönnek utánunk,

minket is vár a folyó, hiszen habja a tengerig ér el

Kornis Klára

Kornis Klári (Nagyklári, Manyi ) 83 éves korában, otthon, szép csendesen elhúnyt. Sokan gyászoljuk, gyerekek, unokák, rokonok, barátok. Végső nyughelyet a Duna ad számára, az általa annyira és oly sokáig szeretett Római parton.

Szobabelső

Látkép