Tegnap hajnalban baj történt. Astor félig ébren, félig álomban rángatózni kezdett. Megnézem, mi van? - a lábamnál alszik már jó ideje - hát a pulzus megszaladt. Úgy 100-120-szal verhetett a szíve. Felkapom, kiviszem, extra gyógyszer, ki a kertbe, sok friss levegőre, nincs eredmény. Továbbra is tachicardia, extrasistolékkal, kimaradásokkal. Billentyűzavar. Biztosan a felmelegedéstől, hisz este még jót sétált, rendesen bevacsorázott. Muszáj orvoshoz menni. Erikával tapintatosan közölni: gyorsan-gyorsan! Be az autóba, hajtás az ügyeletre, hisz vasárnap van. A szíve változatlanul nagyon gyors, hál'istennek a tüdeje működik, a vizenyőnek nincs jele. Bejelentkezés, előszobázás. A szívünk, mint egy rossz dízel. Persze, valaki betolakszik elénk, Pesten vagyunk. Erika kiborul. Lassacskán csak bejutunk. Fiatal doktor, alapos hallgatózás. Hány éves? Tizenhét. Hát, a szíve is annyi. Most kap egy injekciót, reméljük egy kicsit jobban lesz, de minden megtörténhet. Könnyek, szipogás. A kijáratnál dícsérő megjegyzések, milyen szép az arca, gratulálunk. A kapuban egy fehér labrador lány. Astor udvarol, kinn van a pirosa. Estére jobban van, lassul a pulzus, eszik valamit (krémest), kicsit járkál, nyugodtan alszik. Lehet, hogy csoda történt? Haladékot kaptunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése