2015. szeptember 27.

Bartók Béla



                                    Hetven éve 1945-ben húnyt el Bartók Béla


 Román népi táncok (1915), a zongoránál Kocsis Zoltán, majd Bartók Béla                                                                                 

2015. szeptember 18.

2015. szeptember 16.

Erdős Virág: Szóljatok



Szóljatok légyszi a fővárosnak meg a vidéknek
szóljatok légyszi a budiknak is meg a bidéknek
adynak mikszáthnak móricznak is meg a rokonoknak
szóljatok légyszi az összekuporgatott kuponoknak
szóljatok légyszi a csúnyáknak is meg a szépeknek
kirúgott mankóknak lesajnált kerekes székeknek
bedöglött hűtőknek lomtárként működő fagyasztóknak
szóljatok légyszi a kevéssé tudatos fogyasztóknak
szóljatok légyszi a moháknak zuzmóknak harasztoknak
nagyokat álmodó szegény kis átbaszott parasztoknak

szóljatok légyszi a szomorú leltári gereblyéknek
lefoglalt kaszáknak lehasznált nemzeti ereklyéknek
cicázó tollaknak száz éve kuncogó krajcárnak
szóljatok légyszi a tájegység igazi arcának
szóljatok légyszi a bennetek lakozó szörnyeknek
elfojtott vágyaknak eladogatott könyveknek
kizökkent időnek szédítő tempóban illanó mának
szóljatok légyszi a feltöltő-kártyás villanyórának
szóljatok légyszi a kezdettől büntiben levőknek
félretolt asztalnál műanyag tányérból evőknek
lecsekkolt kukának sín mellől felszedett dekknek
szóljatok légyszi a ravaszul rászedetteknek
szépelgő szenteknek örökké ájtatos hiúknak
szóljatok légyszi a máséból tékozló fiúknak
némáknak kiket a vétkesek szó nélkül lealáznak
veszetteknek akik fejben már veszettül ratatáznak
szóljatok légyszi a régmúltból felsejlő árnyaknak
veszélyes lejtőn a maguktól moccanó tárgyaknak
csalóka hangoknak bárkinek bármit is beszélnek
szóljatok légyszi a bensőnkből vezérlő vezérnek
helyettem helyetted helyettük másokért gürizőknek
magukat áltató folyton „dont vöri”-zőknek
szóljatok légyszi a nap-napi hajszától béna tagoknak
E csarnok elrontott oszlopai közt lebegő rémalakoknak
szorgos kis rímekkel magukat szedáló költőknek
szóljatok légyszi a mobiloknak meg a töltőknek
hívásra váróknak dühükben dühödten fröcsögőknek
szóljatok légyszi a saját kis bajukkal pöcsölőknek
hősnek és hülyének embertelennek és embernek
szóljatok légyszi most nekik is akik még nem mernek
bariknak  akik még mindig azt bégetik "ne még"
szóljatok légyszi hogy most kéne szólni hogy "ELÉG!"



2015. szeptember 13.

@rc 2015 plakátkiálltás

 
 
 
 


                                                             Kelemen Orsolya: Hungarian feeling
                                                                            1. díj

                                          

2015. szeptember 12.

Geszti Péter




Kedves Emberek!

Ha már vitára adtam okot, pár gondolatomat megosztanám veletek itt, a saját oldalamon. Egyben kérek mindenkit, hogy tartózkodjon a gyűlöletkeltő... megnyilvánulástól.
1. Nem szenvedek vakságban, nem tartom magam menekült imádónak, egyszerűen fontosnak tartom az emberiességi szempontokat is.
2. Nincs az az indok, ami miatt egy gyermekét cipelő embert fel lehet rúgni – mert ez nettó nácizmus.
3. A gyermekével menekülő apát felrúgó nő akciója nem véletlenül járta be a világsajtót. Nem azért, mert a magyarok ellen „szokás szerint összeesküdött a világ”, hanem azért, mert – játékfilmeken kívül - ritkán kerül szem elé ilyen nyilvánvalóan aljas tett. Ha kínai vagy svéd földön történt volna hasonló, akkor is szégyenkörútra indult volna ez a történet. A mi nemzetközi megítélésünkön nyilván nem javít, és nyilvánvalóan nem azonosul vele egyetlen jóérzésű magyar sem.
4. A menekülteket valóban regisztrálni kell/kellene.
5. Erre fel kellett volna készülnie az Európai Uniónak, az érintett tagországoknak, így Magyarországnak is. Volt rá idő, fél éve - egy éve már voltak jelei, hogy mi következik, és nyilván tudhatták a katonai, belügyi, külügyi, elhárító, stb szervek, hogy mi jár mindezzel.
6. Nem hiszek a kerítésben, hiszen látjuk, bárki átjut rajta. Az erre elköltött pénz töredékéből táborokat és adminisztrációt lehetett volna/lehetne felállítani, éppen azért, hogy ellenőrizni lehessen, ki lenne a bevándorló, ki a menekült, vagy ki jelent fenyegetést. Erre most is van lehetőség, az EU biztosítana is ehhez erőket.
7. Még az egyébként hergelő üzemmódba tett állami média is azt a hírt hozza folyton, hogy a menekültek nem hoztak magukkal fertőző betegségeket. Felesleges tehát ezzel is ijesztgetni egymást.
8. A törvényes szabályok és megoldások betartása és alkalmazása nem jelenti azt, hogy az emberi szolidaritás érzésének ki kell üresednie bennünk. Sőt!
9. Magam is jártam a családommal a Keleti pályaudvaron múlt szombaton a Migration Aid-et segítendő, és azt láttam, hogy a a környéken a rendőrök kifejezetten humánusan és segítőkészen viselkedtek. Ez jó érzés volt. Inkább bizonytalanságot, fáradtságot és elveszettséget láttam az arcukon – ugyanúgy, mint a MÁV dolgozóin. Ugyanúgy, mint a legtöbbünk arcán. Hiszen valóban új és ijesztőnek tűnő helyzettel állunk szemben, amiben nehéz megőrizni a józan gondolkodást, főleg, ha a megszokott, beteges politikai előítéleteink szerint esünk túlzásokba (Lásd a legújabb közhelygyűjteményt: aki ballib, az csak feltétel nélkül, lihegve imádhatja a menekülteket, aki meg jobbos, az csak szittya indulattal gyűlölheti őket. Baromság.)
10. A menekültek nem akarnak ittmaradni, a mienknél gazdagabb és demokratikusabb országokba akarnak eljutni, ugyanúgy mint félmillió honfitársunk, akik úgy érezték, azon országokban jobban boldogulnának.Őket is „hordának” kéne nevezni vajon, vagy ez nem jutna senki eszébe, csak mert fehér a bőrük és nem muszlim vallásúak?
11. Ilyen méretű tömegek kétségbeesett és kényszerű mozgásakor mindig vannak olyan atrocitások, mint a kődobálás - olyan reménytelennek vagy érthetetlennek nevezhető helyzetekben például, amikor nem érthető, hogy ha egy csoport továbbmehet, akkor a következő miért nem, stb, stb. Megjegyzem: Az általuk mutatott agresszió meglátásom szerint eddig elmaradt az olyan focimeccs utáni akcióktól, amelyekben az ultrák szokták „önkifejezni” magukat – ahogy tették a múlt héten is. Ez persze nem menti fel azokat, akik sebesülést vagy kárt okoznak a migránsok közül. Mérlegelni kell, és nem hisztérikusan ítélkezni, sem nekünk civileknek, sem az államigazgatás vagy igazságszolgáltatás dolgozóinak.
12. Mindenkinek joga van félni, és véleményt mondani. De nincs értelme hagyni, hogy a félelemből fakadó gyűlölet elszabaduljon, és a véleménykülönbségek miatt egymásnak essünk.
Ha mindig csak a szemet szemért elv érvényesül, mindannyian vakok leszünk, és a gyermekeink is azok maradnak. Ha maradnak.

http://hvg.hu/…/20150909_Szornyulkodnek_a_kulfoldi_lapok_a_…
http://hvg.hu/…/20150910_Az_Iszlam_Allam_foglya_volt_a_Lasz…
http://hvg.hu/velemeny.nyuzs…/20150910_Remhirek_elso_blikkre
Köszönöm a figyelmeteket!
Geszti Péter


Geszti Péter Facebook bejegyzése
Raksányi Éva megosztása

2015. szeptember 10.

Salamon András filmrendező





 
                                                                                Foto Várnai Ákos
Ha a cikkek alatt megjelenő kommenteket olvasom, hirtelen elkapom a fejem, mint amikor bántalmazott emberek, állatok képét látom valahol. Elviselhetetlen érzés olyanok honfitársának lenni, akik a legaljasabb indulatokat préselik ki magukból mások szenvedései kapcsán. Önmagában már ez a tapasztalat elég okot adna, hogy azonnali hatállyal menedékjogot kérjek egy olyan országban, ahol a felvilágosult, humanista közösség kiveti magából ezt a fajta züllött, gonosz magatartásformát.
A jelenlegi magyar miniszterelnök mindenesetre kitett magáért, hiszen évek óta a lehető leghatékonyabb szemléletváltó kampányt folytatja a zsigeri gyűlölet, a bűnbakkeresés, a sovinizmus felerősítéséért olyannyira, hogy mára milliók számára tette követendő normává az ilyen fajta viselkedést.
Ezzel kapcsolatban három mozzanat jut eszembe az elmúlt napok eseményeiből. Az egyik, hogy  − a sajátos eufémizmussal ultráknak nevezett −  frusztrált futballhuligánok tömegének dühödt agresszivitásától csak több száz rendőr órákig álló sorfala tudta megvédeni a menekülteket a minap, a Romániától elszenvedett null−null után. A másik egy nyomorult magyar ember a Keletiben, aki a menekült gyerekek számára összegyűjtött élelmiszereket dézsmálta tegnap éjjel; cipőket, ruhákat vett magához. Sokáig figyeltem: utolsó stádiumban lévő alkoholista. A nadrágja összevizelve, az orra összetörve. Kezében egy szinte új, frissen lopott zöld iskolatáska volt, abba próbált újabb és újabb holmikat eldugni. A harmadik egy fiatal nő, aki menekülő embereket gáncsol el, gyerekekbe rúg, miközben valami hitvány tévét tudósít a határról.
Ezek az én honfitársaim, ismerem őket. Ismerem a mentalitásukat, a viselt dolgaikat. Mindegy, hogy éppen nyilasként, feljelentőként, ávósként, vagy a munkásőrség, az ifjú gárda, esetleg valamelyik nemzeti párt tagjaiként tevékenykednek. Sunyik, gonoszak és felsőbbrendűnek gondolják magukat. Szavakkal, fenyegetéssel, rúgással; mindegy is milyen eszközökkel, most épp a menekülteket, holnap megint a cigányokat üldözik.
Mindezek miatt egyre kínosabb magyarázkodásra kényszerülünk külföldön élő barátaink előtt. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy amennyiben mégis itt maradunk, kevesen leszünk, akik okosan és emberségesen tudjuk majd kezelni a ma még beláthatatlan következményekkel járó úgynevezett ‘menekültügyet’, ami valójában százezrek rettenetes drámája.

2015. szeptember 9.

Magyarok

 
 
 
 
 

     

                                           Osztrák-magyar határ
                                                1956 november

2015. szeptember 3.

Aleppo



Az északi Aleppó Szíria legnépesebb városa és gazdasági központja volt. Az eredetileg kétmilliós városból a harcok kezdete óta a lakosság fele elmenekült. Aleppóban 2012 júliusa óta folyamatosak az összecsapások, a város egy részét most a felkelők, másik részét a kormányerők irányítják