Késő nyár, koraősz
Szereplők:
Mihail Golúbovics Arhipenkó földbirtokos
Eutanázia Polikarpovna a felesége
Eufémia Mihailovna a leányuk
Valentin Karlovics Smitt léhűtő
Dávid Avrámovics Blum magánzó
inasok, szobalányok, kocsisok
Szín: Arhipenkoék kúriája,tornác, kert
Eufémia: (ábrándosan)„Bokraink közt már az ősz barangol
Kóró lett a fényes laboda…” *
Valentin: (világfiasan) Milyen szépen mondja, Eufemia
Mihailovna! Gyönyörű itt az ősz maguknál. Csupa fény, csupa melegség.
Eufemia: Ahogy mondja, Valentin Karlovics, szinte
átsüt rajtunk a nap. Csak ez az unalom ne lenne! Itt nem történik semmi. Semmi, de semmi. Sehol egy bál, sehol egy gavallér. El kellene utazni!
Pétervár, az igen! Kislány koromban voltam egyszer ott, de azóta se felejtem. Azok a paloták! A Nyevszkij! A hidak,a lámpasorok! Felejthetetlen!
Valentin: Eljut még oda, Eufémia – szólíthatnám így? -
Én bizonyosan eljutok! El kell innen menni, minél előbb!
Arhipenko (basszushang, Blumhoz): Örülök, hogy
betért hozzánk, David Avrámovics! Mindig jólesik egy jóbaráttal elbeszélgetni. Hogy-mint mennek a dolgai?
Blum (alázatosan) Köszönöm, méltóságos uram, megyegetnek. Tudja nem nagyon akarnak az adósok fizetni. Sok a gond mindenütt.
Archipenko: Hát éppen ez az! Magam is gondban vagyok,
Sürgősen kellene kétezer rubel, szorongatnak a hitelezőim. Nem tudna rajtam segíteni egy kicsikét?
Blum: Várjon már egy minútocskára, Mihail Golúbovics! Hiszen még az előző kölcsön kamataival is jön nekem! A tőkéről nem is beszélve.
Archipenko: Ha nem segít ki, maga is rosszul jár! Elvész a birtok, ötezer gyeszjatyina! Mi lesz akkor velünk? Meg magával is! Odaveszne a maga pénze is!
Eufémia: „Kóró lett a fényes laboda…”
Valentin: Olvasta már az újságot, Eufémicska? Itt van feketén-fehéren, a Pszkovi Hiradó írja, igaz, a májusi számban. Öt cserkesz lemészárolt és kifosztott egy földbirtokost a duhovói járásban, családjával együtt. Én azóta mindig pisztollyal járok. Itt is van nálam, megmutassam magának?
Eufémia: Ó jaj, isten őrizz! Az efféle dolgok könnyen elsülhetnek, kész a baleset!
Blum (Archipenkohoz, bátrabban): Méltóságos Uram, mit szólna egy váltóhoz, egy váltócskához? Wechsel, wissen Sie? Persze elsőosztályú kezesekkel, mint mondjuk, Tolsztoj gróf, Lev Nyikolajevics, meg Putin herceg, Vladimir Vladimirovics. Két aláírásocska, persze Méltóságodé is!
Archipenko: Milyen feltételekkel?
Blum: Ó ez semmiség, Mihail Golubovics, drei Prozent pro Jahr, eine Nichtigkeit für Sie!
Archipenko: Három százalék? Maga tönkretesz, nyomorba dönti a családomat! Tudja mit hoz ez a birtok? Mínuszban van!
Blum: Akkor mire adjak pénzt? Jól van, menjek én tönkre! Legyen kettő nyolc! Zwei komma acht! Gut?
Arhipenko: Nu, ladno! (kezetráznak)
Eufemia: „Bokraink közt már az ősz barangol
Kóró lett a fényes laboda…”
Valentin: (csábítva) Femicska! Tudja mit? Menjünk együtt Pityerbe! Én is vágyom oda, magácska is! Szökjünk Pszkovig hintón, onnan gyorsvonattal öt nap. Ott megesküdnénk, aztán a szülők csak hazahozatnának! Maga az egy szem lányuk, a szemük fénye!
Eufémia: (lelkesen) Papácska, Mamácska! Valentin Karlovics megkérte a kezemet! Utazunk Pétervárra, nászútra, ugye áldásotokat adjátok reánk? Meg az anyai hozományomat?
Archipenko: Maga mit szól ehhez a badarsághoz, Eutanázia Polikarpovna?
Eutanázia: (vastagon) Te szerencsétlen, mit teszel? Nem tudod, mit beszélsz! Hol van már az az anyai rész? Apád épp most tábláztatja be az utolsó gyeszjatyinádat:
Eufemia: (kétségbeesetten) Jaj, Anyuska, hát akkor hogy fogok én férjhez menni? Hozomány nélkül? Évek óta nem tévedt ide egy valamirevaló kérő! Most meg itt van ez a fess Valentin Karlovics, elvinne magával a mesés Petrográdra.
Archipenko: (megvetően) Ez a nyikhaj? Évek óta jár ide, pirogot enni, meg vodkát inni. Meg a szobalányok fenekét csipkedni. Nincs ennek egy bolhája se! Még hogy házasodni?!
Valentin: Méltóságos Asszonyom, Uram, hőn szeretett Eufémia Mihailovna! A sértéseket zsebrevágom, nekem nincs mire büszkének lenni. Az aján-latomat, ami el se hangzott, természetesen visszavonom, véglegesen! De abban, hogy elmondjam a véleményem Önökről, senki sem fog megakadályozni! Önök kicsinyes, közönséges, kellemetlen, kártékony, kapzsi, kufár, kapcáskodó népek. Aki tud még kával kezdődő jelzőt, tessék, én még tudnék. De mivel, ezek után már semmi lehetőségem az életben maradásra nincsen, itt az Önök udvarházában végzek magammal. Na ja, és Önökkel is!
(pisztolyával megcélozza sorban a társaságot, főbe lövi magát, dörrenés, a villany kialszik)
Eufémia: (szomorúan)„Bokraink közt már az ősz barangol,
Kóró lett a fényes laboda
Zizegő szép zabkéve hajadról
Nem álmodom többé már soha.”
Függöny (a villany kigyullad)
*a versidézetek Sz. Jeszenyin költeményéből valók
