Adél

Adélkám, úgy-e nem is gondoltad volna, hogy elcsónakázunk mi még itt ketten? Egy hosszabb utazást még megpróbálunk, reszket kicsit a hangom, szépen lökdösnek a hullámok kifelé a tengerre. Magammal viszlek, együtt maradunk, nem bízom már benned...

Salamon András hangjátéka

Erzsi

Vinokurov

Kedves Pali!
Gratulálok verseidhez,jelenség-leirásaidhoz és tanulságos valóság-meséidhez! Számomra fontos:
\"mi tarthat meg szelídnek?\".

Talán: \"ő\".
\"Mellém ül enni.Asztalon az étel.
Rámszól:egyél! És megadom magam.
Csörömpöl,istennő,a sok edénnyel.
Olvas. Söpör. Szalad,mert dolga van
Mezítláb ténfereg öreg zakómban,
vagy fölveri a konyhát éneke.
Szerelem ez? Dehogy. Mi is valóban?
Csak ennyi:
elmegy - meghalok bele.\"

( Jevgenyij Vinokurov)

Lóri

József Attila égi és földi szerelmei

Égi és földi szerelmekről – Kanadában és itthon

Az elmúlt héten érkezett haza kanadai körútjáról Valachi Anna, újpesti születésű, Káposztásmegyeren élő irodalomtörténész, egyetemi magántanár, aki a költészet napja alkalmából József Attila égi és földi szerelmei címmel négy városban – Calgaryban, Vancouverben, Edmontonban és Torontóban – tartott diavetítéses előadást, az ottani Magyar Házak meghívására. A Déry Tibor-díjas kandidátus, több könyv szerzője három évtizede foglalkozik József Attila költészetével; elsősorban alkotáslélektani szempontból kutatja a költő munkásságát, valamint az irodalom és pszichoanalízis kapcsolódási pontjait. Az előadókörút tapasztalatairól hazaérkezése után beszélgettünk.

– Mennyire ismerik Kanadában élő honfitársaink a magyar költészetet, hiszen mi sokszor önkritikusan megállapítjuk, hogy kevés verset olvasunk…

– Annyit már előzetesen tudtam, hogy a Calgaryban élő magyarok a költészet napjáról minden évben megemlékeznek. Hiszen a magyar nyelvet és kultúrát, a közös identitástudatot – idegen nyelvi közegben – elsősorban a hazai irodalom közvetítésével lehet ápolni, szinten tartani és fejleszteni. Örömmel tapasztaltam, hogy mind a négy városban sokan jöttek el a költészet napi irodalmi előadásra, s az est végén nemcsak a költő életére vonatkozó, ebben a közegben vadonatújnak tetsző információkért mondtak köszönetet, hanem az előadás keretében elhangzott, ritkán megszólaltatott versekért is, amelyek tükrében egészen más képet alkothattak József Attiláról, mint amilyennek évtizedekkel korábban, itthon megismerhették. Miután magam is ebben az iskolarendszerben nőttem fel, s József Attiláról elsősorban mint proletárköltőről tanultunk – feltételeztem, hogy vendéglátóim számára ugyanolyan fölfedezés lesz a zseniális költő „emberarca”, mint nekem volt, amikor – Vágó Márta emlékirata elolvasása után – először csodálkoztam rá igazi lényére és költészetének sokáig rejtőzködő rétegeire. És valóban: ezúttal is eredményes volt az alkotáslélektani megközelítés, mellyel azt vizsgáljuk: milyen személyes élmények, motivációk következtében születik meg egy-egy vers, s mitől válik sorssá a „bensőből vezérelt” költői magatartásforma.

– Miért éppen a szerelmi szálra fűzte föl a költő sorstörténetét?

– Mert a szerelmi szenvedély, az ideális társ utáni vágyódás az egyik legfontosabb emberi hajtóerő. Az apátlan-anyátlan József Attila életében különösen nagy szerepet játszott az árvaság érzését kompenzáló szeretet- és szerelemvágy. Közösségkereső törekvéseit is a vele egyívású társak keresése motiválta, s ez a késztetés költészetének alaphangját is meghatározta: „Bocsássátok meg, ha jó a versem, és szeressetek érte!” A szerelmi sikerek és kudarcok tükrében a költő önképének és világnézetének alakulása is nyomon követhető. Például a Vágó Mártával kötendő házasság tervének meghiúsulása a költő eszmei fejlődésében is vízválasztónak tekinthető. A szerelmi csalódás döbbentette rá, mennyire áthághatatlanok a társadalmi osztályok között húzódó, láthatatlan határok. A korán elvesztett mamához, az anyapótló testvérekhez, a rivális barátokhoz és az elérhetetlen „múzsákhoz” való ellentmondásos viszony tükrében bontakozott ki József Attila kudarcokban és szenvedésben „gazdag”, de a traumákat a bölcselet segítségével feldolgozó, egyetemes tanulságokat hordozó, páratlan költői életműve. (Ezt a folyamatot részletesen föltártam „Amit szívedbe rejtesz…” József Attila égi és földi szerelmei című könyvemben.) A jobb megértés kedvéért vetített képekkel illusztráltam az előadást, hogy a „sok kedves nőt”, aki József Attila rövidre szabott életében szerepet játszott, immár ne csak névről, hanem arcról is megismerhessék költészetének hívei.

– Az előadáshoz kapcsolódva egy tv-filmet is lejátszottak, A megtalált szerep címmel, melynek Ön írta a forgatókönyvét.

– Ez egy korábbi, József Jolán, az édes mostoha. Egy önérvényesítő nő a huszadik század első felében című könyvem alapján készült, melyben József Attila nővére és első életrajzírója sorsán keresztül mutattam be a költő családi hátterét, művészi kibontakozását és utóéletét. A fél órás tv-filmet a Balázs Béla-díjas Felvidéki Judit rendezte: ő is velem együtt élvezhette a kanadai magyarok vendégszeretetét. Közösen válaszoltunk a hallgatóság kérdéseire.

– Mekkora érdeklődés mutatkozott az előadás iránt a négy városban?

– Calgaryban, az első helyszínen, izgatottan vártuk a fogadtatást, mert a meghívóban az állt: a szünetben gulyáslevessel vendégelik meg a résztvevőket. Attól tartottam, főleg ezért jöttek el olyan sokan – de kellemesen csalódtunk. Vancouverben az előadás végén egy hölgy odajött hozzám, és megdicsérte a versmondásomat. Erre különösen büszke vagyok... Edmontonban kellemes meglepetés ért: a nézők között volt egy korombeli hölgy, aki azt mondta: József Attila szinte a bibliája, és minden könyvet beszerez róla, amihez hozzájut. Őt elsősorban József Attila, Illyés Gyula és Kozmutza Flóra kapcsolata érdekelte. Én több műfajban is írtam erről az érzelmi háromszögről, tehát számára is tudtam újat mondani, amikor az emlékirodalom önigazoló jellegéről kérdezgetett. A legnagyobb sikert Torontóban arattuk: ott voltak a legtöbben kíváncsiak ránk; szinte tapintani lehetett a csöndet előadás közben, a filmvetítés után pedig szinte sorban álltak az emberek, hogy gratuláljanak, kérdezzenek, és megosszák velünk személyes élményeiket.

– Van-e még föltáratlan terület a József Attila-kutató számára?

– Nagyon sokan, akik ismerik a könyveimet, azt javasolják: dolgozzam fel a harmadik testvér, Etus életét is, aki – noha nem írt emlékiratokat, csak leveleket – Jolánhoz és Attilához hasonlóan fogékony volt a művészetekre: táncolni tanult, kerámiázott, támogatta öccsét, s a Mamához hasonlóan fölnevelt egyedül három gyermeket. Ebben a törekvésemben a költő családja is támogat… Egyébként az irodalmár nem mindig a saját intuícióit követi; gyakran külső „megrendelések”, felkérések alakítják a témaválasztást. Az „Irgalom, édesanyám…” A lélekelemző József Attila nyomában című tanulmánykötetem írásainak többsége például tematikus folyóiratszámokba készült; olyan „hívószavakra” kerestem választ a költő életművében, mint Isten, pénz, nők, utazás, tárgy vagy név. A kortársi kapcsolat-rendszer föltérképezése során pedig a költő számára meghatározó jelentőségű pályatársakhoz fűződő viszonyával is behatóan foglalkoztam, Illyés Gyulától – Babits Mihályig. Aktuális kihívás a száz éve született Radnóti Miklós költészetének további elemzése is. Erre a május végén, Győrben esedékes Radnóti-emlékkonferencián elhangzott előadások kínálnak izgalmas kiindulási pontot.

– Itthon is igény mutatkozik „rendhagyó irodalomórákra”. Milyenek az itthoni tapasztalatai?

– Sok helyre hívtak már előadni – gimnáziumokba, könyvtárakba, művelődési házakba –, és én mindig szívesen megyek, akár Újpestre, Rákospalotára, akár az ország legtávolabbi pontjára (például Kisvárdára), hiszen több érdekes előadásom van József Attiláról, amely családi hátterét, kapcsolatrendszerét, élete és költészete összefüggéseit, valamint a halálával kezdődő kultusz stációit is föltérképezi. Nemcsak külföldön, hanem itthon is missziónak tekintem, ha elmondhatom kutatásaim eredményeit.

Bangha Katalin

Újpesti Napló

Paródiák

Falu végén

Falu végén diszkó bár van,
ott visz az út térdig sárban,
oda jár a lány és legény,
szórakozni diszkó zenén,

Erre jön egy kisasszonyka
blúza mélyen kigombolva:
„Urak, dámák, pasik, szüzek,
ajánlhatok egy kis füvet?

hogyha gyenge a piátok,
itt mérik az ópiátot,
Montenegro, Bánát, Bácska:
eksztázi a tablettácska.”

Hátsó boxban pénzzel henceg
olajszőke Merci herceg,
három széplány veszi körbe,
ájris viszkit tölt a sörbe.

„Kézigránát? Kalasnyikov?
garanciás, nincs itt titok,
eredeti nátó termék,
engedménnyel, tessék-tessék!”

Söröspultnál metil vodka,
hatásosabb, mint a bomba,
akinek a pénz nem számít,
ihat velünk vakulásig.

Falu végi diszkó bárba’
minden éjjel nagy a lárma
idejár a magyar ember
iszogatni este-reggel,

Meg is látná magát benne,
ha a szeme nyitva lenne.




Mári néni balladája

Mári néni megyen a templomba,
Fogsorában három arany plomba,
Kezében a csatos imakönyve,
Néha-néha ráhullik a könnye.

Nagy temetés lesz ma, diófa koporsó,
Dúsan rakott asztal, borral teli korsó.
Vígad itt a gyásznép, muzsikál a banda,
Ötven hold jó földet hagyott itt a gazda.

Mári néni ki-ki jár a sírhoz,
Őszi rózsát, fehér gólyahírt hoz.
Szánja-bánja, gyónta is szegényke:
Vegetát tett ura levesébe.


Ér és Arany

Nekem mindegy, mi zsong fejemben:
Arany csörög,
vagy Vér csorog,

a szerkesztőség így fizet soronként:
rövid sorok -
forintosok,

költőknek a Nyugat sem adhat
arany telért
pár jó sorért.

szünetre vágyom munka közben,
soká ülök,
jaj, mit szülök?

Klondájkra gondolok tünődve:
arany rögök,
arany rögök,

óh boldogok, kik visszatértek onnan,
(kevés nagyon)
kő-gazdagon,

de versből mit lehet csinálni?
legyél blazírt,
klozet papírt!

Ha versem világhírre visz,
talán majd meglelem
búvó arany erem.



Esti kétség


Mi itt e kő? s mért pont e nő,
miért a nem szűnő idő,
mi okból és óh jaj, mi végre,
nézünk reménykedőn az égre,
szorongva aztán magunk elé a földre,
tekintenénk inkább egy ifjú hölgyre,
ki úgyszólván bennünket le se sajnál,
míg másra nézvést olvadóbb a vajnál,
mit ér nekünk a régi Róma romja,
mért szép a szép nő, hogyha közbe ronda,
óh nézz körül, a földön mennyi szépség,
hát mért gyötör folyvást az esti kétség:
mért néz az égnek, ha ismét lefárad,
mért lankad el, hogyha újra állhat?


Megle-petés

Ha évforduló, hadd legyen
meglepetés e szertelen
locsi-
fecsi,

Baumgartent most se én kapok,
előbb jönnek a gazdagok,
lazíts
Babits!

a kávéházi cehhemet
tán Nagy Lajos fizesse meg?
szerény
remény,

jó volna pedig estelen
egy hozzám bújó meztelen
pici
cici,

mi sem lehetne szebb ma este,
selyempaplanos ágyba fekve
etye-
petye,


se lakásom, se hotelem,
rég kimerült a hitelem,
egye
fene!

hajléktalan és pénztelen,
marad tovább a végtelen
laca-
faca.

a kiadókat, hitelezőket,
szívből kívánom, törje ki őket
a nya-
valya!

Ferkó alkalmi versei

Hatvan

(Ruca, Dávid, Ferkó)

Mennyit futottál ezen a távon?
Főnév, jelző, ikes ige?
Állítmány a tárgy?
Csupán alany?
A szó csak félelem?
Mért föld
barátaink után?
Pont, vessző, ékezet?
A pontosvesszők földje ez?
Hat van, kérdez a kocka?
A szám rendszer lehet?
Volt? Csak? Köszönöm?
Mennyit, mennyit futottál hatvanon?
Hívatlan vendég
a szó, a kimondhatatlan?
Suttogjuk csak halkan: hatvan.


Lányok, őszi ligeten

a szeptemberi fény mesélte el
lehet bölcs a szép:
nevetős ráncotok

még zöldben mulatnak a lombok
barna pettyek kezük ékszere
az őszi nap
rejtett tincsekre kacsint
leányszemek évgyűrűi rejtik
a boszorkás titkokat
csókok fölött finom a csipke
élettel súlyos melletek íve
a bimbók íze örök

tágult köldökvilág körül
a bőr ágbogas ösvényein
ősök ujjai az unokákhoz ér

halmocskák dombosodnak
szélesebben ring a csípő
dúsan hajlik a comb
erdő, idő szűk járásán
öles törzsek televényén
bokrok nedvese pillen

Börzsöny ligetéről
erős lábukon a kék erecskék
a tegnap terhét cipelik

mint kamasz vágyak
és kései nász szagát
Dunára sodorja a szél

csitrik nők, bűvös asszonyok
kopaszodó álmaimra
koszorút fon
bíbor szeptemberi fény
lány-gyönyörű ráncotok

November
(Csomor Öcsi emlékére)

november megint november
jönnek ködarcú démonok
meghalt egy kedves ember
penészes a föld
felszáll a varjúraj –
napfogyatkozás

ne szólj ne sírj kedvesem
álom volt csak álom
hulló csend a ligetünk
őszidőnket félem
télidőmet várom


Tréfli világba…
(Salamon Péter 75)

Tréfli világba tréfa kell
és valami más
jó pónem
lipóci gógyi, kedvesen azesz
virtigli sóder
frankó vircsaft
slágfertig vaker
nem valami más
nem halef, tré dumával
gájdoljon simlis,
slemil ganef
valami más kegyelem
córesz hazákban sóheren
nincs majré, csak némi mázli
az asztalon sódar terem
héder és gój haver
a sors legyen samesz
és kell valami más
kőkemény meló
gályázni, mi belefér.
Kemény tanára, fineszes deákja életednek
kibucnyik és ősdrehás,
direktor úr.
A hűség valami más
Salamon, Schweitzer, Klein és Lefi
a nevek ritmusa csak itt honos
kóser tündérek haja simít
brahis, bolsi istenek vigyáznak

Salamon, salom,
salom, Peti